Kapás van! Kilő az élő torpedó
Izmos, nagy testű halunk az amur, nevét Oroszország és Kína határfolyójáról, az Amurról kapta. Ott őshonos, hazánkba 1963-ban érkeztek első példányai. Kezdetben a telepítés fő szempontja halászati hasznosítása volt, mivel gyorsan gyarapodó, nagy testű, sok és ízletes húst adó faj.
Mint kifejezett növényevőtől, azt remélték tőle, hogy megtisztítja a halastavakat, víztárolókat, holtágakat a túlságosan elburjánzott vízi növényzettől. Ez a zárt vizekben ott jött be, ahol az állományát (például lehalászással) szabályozni tudták. Ahol ezt nem tették, ott az amurok túlteljesítettek: úgy lecsupaszították a tavak, holtágak part menti növényzetét, nádasát, hogy alig maradt alkalmas ívóhelye a helyi halaknak. Mivel ez a veszély máig fennáll, az amurok természetes vizekbe telepítése tilos.
Teste torpedószerűen megnyúlt, oldalról kissé lapított. Remek sporthal, küzdőképessége a horgon szinte páratlan, olykor előfordul, hogy szó szerint halálra fárasztja magát. Testhossza az egy métert, súlya a 30 kilót is meghaladhatja. A hazai rekord 40,5 kiló, 1993-ban került horogra. A legkisebb kifogható mérete 40 centi.
Az amur kezdetben algákkal, lágyszárú hínárfélékkel táplálkozik, az idősebb példányok már a nádat is megeszik. Hideg vízben nem táplálkozik, a 20 fokosban megjön az étvágya, 25-30 fokon pedig már valósággal zabál. (Ilyenkor egy nagyobb példány 10-12 kiló nádat, hínárt is képes befalni naponta.)
Az ismert pontyozómódszerekkel horgászható, legnagyobb számban augusztusban fogható. Csalizhatjuk kukoricával, de a fogási esélyt az amur esetében is a szakszerű etetéssel növelhetjük. Fenekezőmódszerrel horgászva tanácsos lebegő (pop up) csalit (pelletet, bojlit) használni, ami rövid előkére kötve lebeg a mederfenék fölött, így nagyobb eséllyel kerül horogra.
