Maugli megmenekül

Feleségemmel és nyolcéves Eszter unokánkkal (a korhatár hat év) együtt néztük végig a gödöllői moziban a 105 perces, háromdimenziós filmet, s néha bizony nemcsak Eszter szorította mellettünk izgalmában a karfát, hanem nekünk is hangosabban vert a szívünk.

Amikor Maugli egy bölénycsordával együtt – az egyik bölény nyakába kapaszkodva – hatalmas esőben menekül egy mélységes folyóvölgy sáros, sziklás partján és fölöttük megindul a hegyoldal, még a szemünket is behunytuk.  
Pedig Mauglin kívül minden „csak” rajz, animáció, de a film készítőinek sikerült olyan látványvilágot teremteni, hogy a 3D-s szemüvegben úgy érezzük, körülöttünk lélegzik minden.

Az emberkölyköt, akinek a szülei meghaltak a dzsungelben és eddig farkasok neveltek, már-már utoléri a félelmetes tigris, a harcban súlyos sebeket kapott Sir Kán, de Bagira, a párduc és Balu, a medve mindig megmenti. S amikor már ők is tehetetlenek, és úgy látszik, az egész őserdőt elemészti a tűz, Maugli találékonyságával – és az állatok segítségével, akik maguk is szenvednek Sir Kán zsarnokságától – megfékezi a lángokat.

Maugli – segítőivel együtt – végre megmenekül, és a moziteremben (ha ezt előre is tudtuk) megkönnyebbül mindenki. Győz a jó, pusztul a rossz, bár így lenne mindig. Levesszük a szemüveget, elindulunk hazafelé, s az utcán hallgatjuk, mit mondanak mások – mindenkinek tetszett a film. S hogy nemcsak Gödöllőn, hanem másutt is, azt látom az interneten:

A dzsungel könyvét bő két hónap alatt csaknem 300 ezren nézték meg Magyarországon, a közönség szavazatai alapján 10 pontból 7,9- et kapott.

Elcsodálkozhatunk, mire képes ma már a számítógép a filmkészítésben is, ha mögötte megfelelő ember ül. A farkasok közt nevelkedett fiú története technikai bravúrokban gazdag, mindemellett hiteles és élettel teli. Kellett hozzá egy remek gyermekszínész: a kis Neel. A film sikerében övé a fő érdem.