Nyolcból hét arany nők nyakában lóg

PALÁGYI BÉLA ÍRÁSA A 2016-OS RIÓI NYÁRI OLIMPIÁRÓL SPORTNAPLÓ ROVATÁBAN OLVASHATÓ.

MEGTÉRÜL A SPORTSZERŰSÉG
Az olimpiai eszme atyjáról, Pierre de Coubertinről elnevezett díjjal tüntetett ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) két futót: az új-zélandi Nikki Hamblint és az amerikai Abbey D'Agostinót a sportszerűség eszméjének megtestesítéséért. Emlékeznek még a női 5000 méteres síkfutás előfutamára?
Az amerikai futónő rálépett az új-zélandi lábára, mindketten elestek, majd D'Agostino felpattant, de ahelyett, hogy továbbfutott volna, inkább felsegítette Hamblint. Utána viszont ő szorult segítségre, ugyanis megsérült a térde, az új-zélandi pedig úgy gondolta, hogy van fontosabb is annál, mint bejutni egy olimpiai döntőbe. Úgyhogy inkább felsegítette az amerikait, és a lelkére beszélt, hogy ha fájdalmak közt is, de okvetlen érjen célba.
Az időeredményükkel természetesen nem jutottak volna tovább, de a szervezők értékelték a nemes gesztusukat, és engedélyezték, hogy mindketten a döntőben induljanak, az esés harmadik kárvallottjával, az osztrák Jennifer Wenthtel együtt. D'Agostino sérülése komolynak bizonyult, nem élhetett a lehetőséggel. A versenyszámot egyébként a kenyai Vivian Cheruiyot nyerte 14:26.17-es új olimpiai csúccsal, ám a sportolónők Fair Play különdíja igazi kuriózumnak számít: a NOB eddig összesen 17 alkalommal ítélte oda.


MARATON ÉLETRE-HALÁLRA
A riói olimpia utolsó versenyszámát, a maratonfutást a kenyai Eliud Kipchoge nyerte, mégsem rá figyeltek a legtöbben, hanem az ezüstérmesre, Feyisa Lilesára. Az etióp futó keresztbe tett alkarral futott be a célba, ugyanis ezzel a mozdulattal tüntetett: így próbálta felhívni a figyelmet a hazájában folyó erőszakra.
Az etióp kormány hónapok óta hadjáratot folytat az oromo nevű kisebbség tagjai ellen, amiért azok tiltakoznak az elnyomás miatt. A kormányerők több száz embert gyilkoltak meg tavaly év vége óta. Az oromók ezzel a testjelzéssel tüntetnek. „Az etióp kormány gyilkolja a népemet – mondta el a sportoló a sajtótájékoztatón. – Az oromo a törzsem, ezért kiállok a tiltakozások mellett. A rokonaim börtönben vannak, ha demokratikus jogokról mernek beszélni, megölik őket. Ha hazamegyek, talán engem is megölnek, talán bezárnak. Még nem döntöttem el, mit teszek, lehet, hogy egy másik országba távozom.” Hogy Lilesa mennyire nem beszél a levegőbe, jól jelzi, hogy Etiópiában az állami tévé egyszer sem ismételte meg a maraton befutóját, a vezetők tehát vették az üzenetet. Nem ez lenne az első eset, hogy etióp atléta elhagyja az országot az ott uralkodó állapotok miatt: 2014-ben négy futó kért menekültstátust az Egyesült Államokban, ahol egy juniorversenyen vettek részt.


NEMES CÉLOK SZOLGÁLATÁBAN
VLAGYIMIR KLICSKO 1996-ban rögtön aranyat nyert Atlantában, amikor Ukrajna először szerepelt olimpián önálló államként. A nehézsúlyú ökölvívó két évvel ezelőtt egymillió dollárt kapott az érméért, amelyet saját, sporttáborokat és sportlétesítményeket támogató alapítványának ajánlott fel. Érdekesség, hogy a titokzatos vásárló azonnal visszajuttatta a medált az Acélkalapácsként becézett bokszolónak.
OTYLIA JEDRZEJCZAK, még mielőtt kijutott a 2004-es athéni olimpiára, kijelentette: ha aranyat nyer, jótékonysági célra ajánlja fel. Ígéretét be is tartotta. Mint fogalmazott, nincs szüksége éremre, hogy emlékezzen, tudja, olimpiai bajnok, a szívében hordozza. A 200 méteres pillangóúszás bajnoka 80 ezer dollárért adott túl a medálon, a pénzt pedig egy leukémiás gyerekeken segítő jótékonysági vállalatnak juttatta el.
MARK WELLS az Amerikai Egyesült Államok jégkorongcsapatával nyert olimpiai aranyat 1980-ban. Harminc évvel később meg kellett válnia medáljától, hogy ritka genetikai betegségét kezeltetni tudja. A most 59 esztendős sportoló elmondása szerint az aukció előtt két hétig az aranyéremmel aludt. Az árverésen 310 700 dollárért, azaz majd’ 90 millió forintért talált új gazdára.


NEHÉZSÉGEK A PARALIMPIA HÁZA TÁJÁN
Csökkentik a költségvetést, de a tervek szerint mind a 22 sportágban megrendezik a versenyeket a szeptemberi paralimpián Rióban – jelentette be a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) elnöke. A büdzsé karcsúsítására azért kerül sor, mert a jegyeladásból származó bevételek messze elmaradnak a várakozásoktól (a belépők mindössze 12 százaléka kelt el), és a szervezők sem jutnak hozzá bizonyos, előre kalkulált forrásokhoz. A paralimpiai játékok 56 éves történetében még nem találkoztak hasonló körülményekkel! A költségcsökkentő lépések közé tartozik, hogy mérsékelik a személyzet és az önkéntesek létszámát, a közlekedésre fordítandó összeget, és bezárnak néhány médiaközpontot a helyszíneken. Az országok egyelőre nem kapták meg a szervezőktől az utazási támogatást, pedig a kifizetési határidő július végén lejárt. Rio pályázatában szerepelt ez a vállalás, e nélkül a 165 résztvevő ország közül több nem tudja vállalni az utazást Brazíliába...
A paralimpia szeptember 7-én kezdődik. Az eseményen 40 fős magyar versenyzőcsapat is indul, ez a létszám 40 százalékkal haladja meg a londoni kvótaszámot. A sportolókat edzők, orvosi stáb és a csapatiroda munkatársai kísérik el, összesen 82 fős delegáció utazik Brazíliába. Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke lapzártánk idején azt nyilatkozta: a magyaroknak megvannak a repülőjegyeik, jelenleg semmi olyanról nincs tudomása, ami a csapatunk versenyzését, illetve ellátását veszélyeztetné.


KÍNA A PINGPONGNAGYHATALOM
Nem kell ahhoz különösebb jósképesség, hogy lássuk a közeljövőt: hamarosan kínai házibajnokság lesz egy-egy olimpia pingpongtornája! A riói olimpián induló 172 asztaliteniszező közül (legalább) 44-en kínaiak – ez 25,6 százalék, vagyis valamivel több, mint a mezőny negyede. Ha a Kínát képviselő hat sportolót nem számítjuk, akkor 22 százalék az importáltak aránya Rióban. 56 nemzet küldte fiait és/ vagy lányait asztaliteniszezni az olimpiára, közülük 21 minimum egy kínai születésű (nem csak származású!) sportembernek helyet szorított a küldöttségben. Szingapúr, Kanada, Törökország, Luxemburg és Katar száz százalékban bennük bízik, a hollandok és a spanyolok kétharmad részt.
De az igazat megvallva, a többi országnak még így sincs igazán esélye Kína ellen. Amióta a sportág 1988-ban felkerült az ötkarikás játékok műsorára, a megnyerhető 31 aranyéremből 27-et Kína vitt el. Olyan sok a tehetség arrafelé, hogy jellemzően azok a játékosok igazolnak más válogatottba, akik a sajátjukba nem férnek be – külföldön így is ők lesznek a legjobbak.