Nyomra vezetnek a fiolák? Belépés csak csizmában

Bács-Reál Kft. – olvasom a hatalmas betűkkel kerítésre pingált cégnevet Kiskunhalason, a Majsai út 8. előtt álldogálva. Az irodaépület még csak-csak rendben van, ám a kapubejáró mögé nőtt termetes fa jelzi: autó azon ki vagy be már régóta nem járt. Közelebb lépve szép színes hordókat látok raklapokon, némelyik félig vagy egészen felborulva – de legtöbbje rozsdamarta. Távolabb kocka alakú, köbméteres műanyag tartályok fémkeretben, az alján csapocska – amit annyi helyen használnak víztároló gyanánt.

Ezek a hordók azonban nem éltető vizet tartalmaznak, sokkal inkább halált hozó mérgeket.

– Menjünk körbe, oldalról sokkal jobban látszik, miről is van szó – invitálja az újságírócsapatot Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője.

Valóban, amiről az utca felől csak ízelítőt kaptunk, az oldalról bontakozik ki teljes „pompájában”. A félhektáros udvar messze elnyúlik, két oldalról fedett raktár határolja, mögötte élővizes csatorna. A terület telis-tele hordókkal, egy részük zárt, de szinte valamennyit kikezdte az idő. Amelyikkel kívülről kemény munkát végzett a napsütés és a fagy, belülről pedig a benne lévő trutyi, az már megadta magát, és a tartalmát a szabadba engedte.

– Hivatalos mérési eredményeink nincsenek – válaszolja érdeklődésünkre Simon Gergely –, de a nem hivatalosak is több mint aggasztóak.

Ahhoz ugyanis, hogy a talajról hivatalosan is ki lehessen jelenteni: szennyezett, „hivatalos” eljárás keretében kell mintát venni, erre viszont a környezetvédő szervezetnek nincs lehetősége, mivel a területet a hatóság lezárta.

Az ingatlan bérlője, a Bács-Reál Kft. tulajdonosa pedig szőrén-szálán eltűnt. Egyesek szerint Németországig meg sem állt, mások néhány hete látni vélték a város strandján. A biztos csak az, amit maga után hagyott: a kerítésen átnyúlva vett talajminta szerint a vizsgált fémek nagyságrenddel haladják meg a határértéket, az ásványi olajok pedig több mint két nagyságrenddel, egészen pontosan 143-szorosan.

– Talán még rosszabb a helyzet, mint amilyet az Illatos úton találtunk – értékel Gergő.

Pedig az sem volt piskóta! Miniszteri szinten magyarázkodtak, s végül felszámolták a rettenetet. Az bizonyos, hogy Kiskunhalason hat évvel ezelőtt 400-féle hulladék begyűjtésére és kezelésére – vagyis tárolására – adott ki engedélyt a hatóság.

– Már az indulásnál tiltakoztunk az ellen, hogy a városba, lakott területre töméntelen mennyiségű veszélyes hulladék érkezzék – jegyzi meg az egykori Szélkiáltó Egyesület képviseletében Fehér Péter méhész, környezetvédő.

Az aggály beigazolódott: a szabálytalan hulladékkezelés miatt a hatóság már 2011 elején 85 millió forintos büntetést helyezett kilátásba a Bács-Reál Kft. számára – és az kapott egy írásbeli figyelmeztetést. A cég ugyanott folytatta, ahol korábban. Ezt már a hatóság sem nézhette tétlenül, és betiltotta a tevékenységét.

A cég ekkor, minő véletlen, olyasvalaki nevére került, aki – jogilag fogalmazva – nem képes megfelelni a szükséges követeléseknek.

A kiskunhalasiak nyelvére fordítva ez hajléktalant jelent. A lényeg viszont, hogy a tekintélyes mennyiségű veszélyes hulladékot felhalmozó cégvezető felszívódott. Amennyi pénz még maradt a számláján, abból szállítottak el hulladékot – a maradékot pedig nézegetjük. Pedig most már, hogy a rozsda veszi át az irányítást a telepen, igazán kellene valamit kezdeni a savakkal, festékekkel, oldószerekkel, olajokkal, laboratóriumi vegyszerek maradékával.

Mint ahogy azzal is, ami a szomszédos falu, Pirtó határában veszélyezteti a környezetet.

Kiskunhalasi terepszemlénket követően a homokdűlőkön kanyargunk. Fehér Péternek szólt valaki, hogy az egyik tanya mellett mindenféle „érdekességet” fedezett fel. Feljelentést tett az ismeretlen természetkárosító ellen.

A látvány önmagáért beszél: a fenyvesből és bálványfából álló dzsindzsásban hasonló hordók, mint amilyeneket Kiskunhalason láttunk.

– Mielőtt bárki közelebb merészkedne, húzzon gumicsizmát – pakol ki egy ládányi lábbelit az egyik környezetvédő aktivista. Ennek a viselése kötelező, a kesztyű és a szájmaszk használata ajánlott. A csizma hasznosnak bizonyult: néhányunk a gaz között a kidőlt festékeshordók tartalmába lép.

Hogy mi lehet a hordókban, az csak pontos analízis által volna megállapítható. Az bizonyos, hogy nem a hőségben megolvadt fagylalt: az egyikbe szajkó fulladt bele… De találunk a lerakatban cifrább dolgokat is: két hatalmas zsákot, bennük részben állatorvosi, részben kórházi hulladékot, gumikesztyűket, injekciós tűket, kiürült orvosságosüvegeket.

– Ezek talán nyomra vezethetnek – véli Fehér Péter. – Hiszen az üvegeken rajta lehet a származási hely.

Mióta van itt mindez, és ki tette le, persze csak találgatni lehet. Terjedő hírek szerint a Soltvadkerthez tartozó Selymesről érkezett, ám a hír valódiságát a nyomozóknak kell ellenőrizniük. Talán majd a tanya gazdája segít. Sajnos azonban senkit sem találunk az összedőlni készülő épületben. Igaz, hiába is szólongatjuk a tulajdonost, a szállingózó hírek szerint valamelyik fegyintézet hűvösét élvezi. Így aztán arra sem tud választ adni, tapasztalata szerint is igazak-e a néhány ezer forintról szóló hírek. Tudniillik, hogy ennyit szoktak kínálni a félreeső tanyák gazdáinak azért, hogy csukják be a szemüket, amikor efféle rakományok érkeznek – ahelyett, hogy a veszélyeshulladék-megsemmisítőbe tartanának.

A terepszemlét követően a festékes csizmákat a környezetvédők külön zsákokban gyűjtik: ezeknek megsemmisítés lesz a sorsuk. A többi lábbelit is gondosan lemossák, nehogy szertehordjunk valamilyen fertőző anyagot.

Ezt a lerakatot bizonyára fel fogja számoltatni a hatóság, hiszen léte nyilvánosságot kapott. Mint ahogy előbb-utóbb a kiskunhalasit is, bár egy hatósági nyilatkozat szerint ilyesmire akkor kerülhet csak sor, ha a hordók kiszakadtak. Jelentem, ez Kiskunhalason is, Pirtó határában is megtörtént már.

– Ilyen esetekben a szennyező kibújhat a felelősség alól, és az másra, például az államra, vagyis gyakorlatilag az adófizetőkre hárulhat – összegzi a tapasztalatait Simon Gergely.

Éppen ezért lenne szükség jogszabálymódosításra, állítják meggyőződéssel a környezetvédők.

A tevékenysége megkezdése előtt megfelelő összeg letétbe helyezésével a vállalkozó nem bújhatna ki a fizetési kötelezettség alól. Mert amíg ez nem történik meg, addig a felszámolásra költött milliárdokat az adófizetők állják: Hortobágyon egy kiskunhalasihoz hasonló lerakatot 400 millióért hordtak el, az Illatos úti eltakarítása milliárdba került. És akkor még nem is beszéltünk a kolontári vörösiszap-ömlésről, amely tízmilliárdnyi közpénzt vitt el. Nem lesz olcsó a kiskunhalasi szenny felszámolása sem, költségét 160 millió forintra taksálják.