Szelíd erőszak a rák ellen

– A kemoterápiával szemben sokan erős ellenérzéseket fogalmaznak meg. Számos szenzációhajhász újságcikk és önjelölt tudós hirdeti, hogy a kemoterápia nem old meg semmit. Azt is olvashattuk az interneten, hogy a citrom hatásosabban gyógyítja a rákot, mint a gyógyszerek….

– Az áltudományos híreknek és az üzleti érdekek által vezérelt szenzációknak nem szabad bedőlni. A kemoterápia nem mindenható, de nagyon sok betegen segít. Jelenleg a rákkutatás forradalmi korszakát éli, a betegség mélyebb megértése számos új gyógymód kifejlesztéséhez vezetett. A célzottan alkalmazható, egyre hatásosabb gyógyszerek megjelenése ellenére azonban el kell ismerni, továbbra is messze vagyunk attól, hogy valamennyi beteget meggyógyíthassunk. A kutatók egyik fontos feladata, hogy feltárják azokat az okokat, melyek korlátozzák a rendelkezésre álló kemoterápiás szerek hatékonyságát.

– Robert Gatenby floridai rákkutató professzor szerint az agresszív terápia helyett a gyengédebb kezeléseké a jövő – olvashattuk a minap az Akadémia híreiben. Az elgondolásának mi a lényege?

– Gatenby professzor abból a feltételezésből indul ki, hogy a daganatsejtek sajátságos ökoszisztémát alkotnak. Valóban, egy tumoron belül többféle sejt létezik, melyek eltérő módon reagálhatnak a kemoterápiára. A kezelés hatására a terápiára érzékeny sejteket kiirthatjuk, de ezzel előnyhöz juttatjuk azokat a sejteket, melyek valamilyen okból képesek a gyógyszerekkel szembeni védekezésre. Gatenby professzor szerint a daganaton belül jelen lévő különböző tumorsejtklónok versengenek egymással az élettérért és a tápanyagokért. Hasonlóan az evolúcióhoz, melynek során az adott környezethez legjobban alkalmazkodó fajok élnek túl, a tumorban megbújó rezisztens daganatsejtek evolúciós előnye a kezelések során jelentkezik – ilyenkor ugyanis a terápiára fogékony „vetélytársak” visszaszorulnak. Ez természetesen oda vezet, hogy a kezelés hosszú távon nem lesz hatékony – sőt az újraépülő daganatot immár a kezelésnek ellenálló tumorsejtek alkotják. Sajnos ez a jelenség, melyet terápiarezisztenciának nevezünk, általános tapasztalat a klinikumban. A terápiarezisztencia miatt a rákos betegségek egy része mindmáig nem gyógyítható. Mindeddig úgy véltük, hogy a beteg javát a daganat minél teljesebb elpusztítása szolgálja. Gatenby professzor szerint azonban nem feltétlenül a tumor kiirtására, hanem inkább egyfajta „karbantartására” kell törekedni a kemoterápia szelídebb formájával, amely csak addig alkalmaz magas dózisokat, míg a daganat növekedését megállítja, majd a tumor méretét folyamatosan figyelve úgy módosítja az adagolást, hogy ne bontsa meg a különböző sejtpopulációk közötti egyensúlyt. Az elképzelés lényege, hogy az úgynevezett „adaptív terápia” révén a rezisztens sejtek előretörése megakadályozható, és így a betegség hosszú távon hatékonyabban kezelhető.

– A felvetés szerint a cél egyfajta krónikus betegséggé alakítani a rákot, amellyel akár évtizedekig is együtt lehet élni. Lesznek ehhez megfelelő gyógyszereink? 

– A rákkutatás óriási ütemben fejlődik. Egyre többet tudunk a betegség molekuláris részleteiről, és ez a tudás számos új, célzott gyógyszer kifejlesztését alapozza meg. A ráksejtek azonban a kezelés alatt átalakulnak, és a terápia rendre hatását veszti a megjelenő rezisztencia miatt. Vajon mi a „trükkje” az újra meg újra ellenállóvá váló ráksejteknek? Saját kutatásaink során elsősorban erre a kérdésre keressük a választ. Igyekszünk megérteni azokat a sejtszintű mechanizmusokat, melyek a ráksejtek védekezését szolgálják. Olyan új gyógyszerjelölt molekulákat fejlesztünk, melyek képesek lehetnek a rezisztens klónok célzott elpusztítására. Azt reméljük, hogy az adaptív terápia protokolljába a mi hatóanyagaink is beilleszthetők lesznek, és így a rezisztens sejtek ellen jobb eséllyel vehetjük fel a küzdelmet.