Kanadával könnyű... Áldás vagy átok? Mi szabadul Európára?

Vajon áldás vagy átok szabadul Európára a szabadkereskedelmi egyezmények megkötésével? A kereskedelem globalizációjának elmélyülésével valóban elárasztanak bennünket a génkezelt élelmiszerek? A transznacionális vállalatok veszik át a totális uralmat Európa fölött? Bár az ellenzők szerint a szabadkereskedelmi megállapodás eredményeként a szabványok egységesítése a nagyobb környezetszennyezést és a fogyasztók egészségének kockáztatását jelentené, valamint a transz- és multinacionális cégek különleges jogokat kapnának a kormányokkal szemben egy befektetési bíróságon – a fenti kérdésekre ma még nem léteznek válaszok. Ez derült ki legalábbis azon a fórumon, amelyet Cecilia Malmström, az Európai Unió kereskedelempolitikáért felelős biztosa tartott Budapesten.

Bár a Kanadával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás i-jére hamarosan felkerül a pont, a CETA-t övező harc eltörpül amellett, ami az EU és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezmény körül zajlik. Érthető, hiszen ez utóbbi lenne a legnagyobb mértékű ilyen jellegű megállapodás – a világkereskedelem 32 százaléka az Európai Unió és az Egyesült Államok között zajlik. A megállapodás célja, hogy ez a szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) könnyebbé és szabadabbá tegye az áruk, a szolgáltatások és a tőke áramlását az Atlanti-óceán két partja között. A piacon maradás Magyarországnak is érdeke, csak nálunk 1600 amerikai cég van jelen, s ezek a cégek összesen több mint százezer embert foglalkoztatnak. Hogy Európa vezető politikusai mit várnak a TTIP-től? Amit mindenki más: az európai kis- és középvállalati szektor fejlődését, ezen keresztül pedig sok-sok új munkahely teremtését, amire igazán nagy szükség van Európában.

Annak ellenére, hogy a TTIP-ről három éve folynak a tárgyalások, a megállapodástól még mindig nagyon messze állnak az érintett felek: a 30 fejezetből csupán 14-et zártak le. Az Európai Bizottság ugyan ez év végéig, még a novemberi egyesült államokbeli elnökválasztás előtt meg akart állapodni, de ez nem sikerült. Így az amerikai voksolás miatt hozzávetőlegesen fél évig állni fognak a megbeszélések, mi több, az új elnökjelöltek szkeptikus nyilatkozatai alapján az is bizonytalan, hogy egyáltalán újrakezdődnek-e majd.

A tárgyalássorozatban évek óta nincs egyetértés abban, hogy az európai és amerikai szolgáltatócégek hogyan léphetnek be a másik piacára, vagy hogyan indulhatnak a másik fél közbeszerzésein. Abban sem sikerült még dűlőre jutni, hogyan kezeli Európa az oltalom alatt álló földrajzi eredetmegnevezéseket – azaz, hogy csak a Tokajban készült bort lehessen-e tokajinak vagy csak a Parmából származó sajtot lehessen-e parmezánnak nevezni és ekként értékesíteni. 

Sokat haladtunk a szabályozások összehangolásával kapcsolatosan, így csökkenteni tudjuk a kereskedelem bürokratikus akadályait anélkül, hogy lazítanánk a szabályozásokon – jelentette ki Cecilia Malmström. Nagyon hasonlóan ellenőrizzük például a gyárakat, hasonlók az autók töréstesztjei. Ha elismerjük, hogy az európai és amerikai ellenőrzések sok területen ugyanolyan alaposak, akkor elég lenne egy terméket egyszer tesztelni, és utána piacra kerülhet az óceán mindkét oldalán.

A TTIP-ellenzők egyik legfőbb félelme, hogy a befektetési bíróságok különleges jogokat kaphatnak az európai jogrenden kívül. Az EUbiztos elmondta, hogy ezeket a választott bíróságok mintájára képzelik el, amelyek több évszázados, európai gyökerű jogintézmények, és ezt a jogelvet most sem akarják felülírni, vagyis nem lesznek különleges jogaik ezeknek a bíróságoknak. Malmström elismerte, hogy bizonyos amerikai érdekkörök törekednek az elővigyázatosság elvének semmibevételére, de az Európai Unió nem enged az ilyesfajta nyomásnak.

Az elővigyázatosság elvét védik az európai alapszerződések. A játékok, élelmiszerek és hasonlók szabályozása mindkét félnél alapos, vannak területek, ahol az amerikai szabályok szigorúbbak, vannak, ahol az európaiak. (Az Európai Bizottság honlapján – egyelőre angolul – összefoglaló leírás olvasható a TTIP minden egyes tárgyalási fordulójáról: http://ec.europa.eu/trade/ policy/in-focus/ttip).

Míg az Amerikával kötendő szabadkereskedelmi megállapodásról csak elméleti szinten lehet bármit is kijelenteni, ezzel szemben a Kanada–Európai Unió közötti egyezség, a CETA már létezik, a tárgyalások lezárultak, az egyezmény szövege két éve elérhető az Európai Bizottság honlapján, minden hivatalos európai nyelven. A CETA-val – az uniós biztos szerint – nagyon magasra került a léc a jövő kereskedelmi egyezményei számára. Kanada egy nagyon demokratikus, nagyon európai ország, hasonlóak az értékeink, hasonló a szociális modellünk, és nem utolsósorban az egyik legkevésbé korrupt ország a világon.

Az egyezményt október 27-én írják alá. Ezt követően elküldik az Európai Parlamentnek, az szavaz róla, és ha ott elfogadják, akkor 2017 elején ideiglenesen életbe lép. A befektetők védelmét ellátó különbíróságokról szóló rész csak akkor lép életbe, ha az összes tagállam parlamentje ratifikálja az egyezményt – akár három évig is tarthat, mire mind a 28 tagállam szavaz egy ilyen egyezményről…