Vigasságok a völgyben - Idén meghívták lapunkat is

– A gyerekeinktől kaptuk az ihletet. A ’90-es években hordtam a fiamat az iskolába néptáncra, és láttam, milyen fantasztikusan érzi magát. Töltekezik a tánccal és a zenével, ráadásul rendszeresen fellép, sokfelé jártak külföldön is. Pár szülővel összedugtuk a fejünket, és föltettük a kérdést: miért ne táncolhatnánk mi, felnőttek is? – emlékszik a 13 évvel ezelőtti kezdetekre a szakmáját tekintve építőmérnök Csókás Elek, a csoport vezetője.

A Fejér megyei Válon történt mindez, s mindannyian kezdők voltak. A lelkes szülők akkor húztak először a lábukra tánccipőt és csizmát, azóta – képletesen – le sem veszik. Igaz, kisebb átalakuláson ment keresztül az eredeti csapat: a Borvirág hat évvel ezelőtt feloszlott, de a lelkes mag Bíbor Néptánccsoport néven folytatta.

Olyannyira, hogy a múlt hónapban már hatodik alkalommal rendezték meg a Váli-völgyi Vigasságokat. – Hivatásos tánctanár tanít bennünket, s pár év alatt eljutottunk odáig, hogy felléptünk már Lengyelországban, Szlovéniában, Csehországban, Szlovákiában, Németországban.

Egyre szorosabb kapcsolat alakult ki a többi tánccsoporttal, az idei vigasságra a Visegrádi Négyek országaiból érkeztek csoportok, és Lengyelország budapesti nagykövete is eljött – folytatja lelkesen Csókás Elek, aki 54 éves. – Pedig nem volt könnyű az idáig vezető út. A Visegrádi Négyek kulturális pályázatán nem tudtunk pénzt nyerni a rendezvényhez, az utolsó pillanatban azonban sikerült „összeszednünk” hárommillió forintot cégektől és magánszemélyektől.

Nagy a jövés-menés a 2500 lelkes településen, lengyel, cseh és szlovák szavak keverednek a magyarral, a vidám hangulat megkérdőjelezhetetlen.

Helyi termelők árulják a portékáikat, sajtot, mézeskalácsot, öntött gyertyát, ékszereket, s a különböző mesterségek képviselői is megmutathatják, mit tudnak. A gyerekek népi fajátékokkal játszhatnak, az ügyességüket, a logikájukat és az egyensúlykészségüket is tesztelhetik. A szervezésnél a Bíbor Néptánccsoport számára fontos szempont volt, hogy csak az értékek jelenjenek meg a két napon át tartó vigasságokon, minden területen.

A fellépők a katolikus templom tövében elhelyezett színpadon ropják a táncot. Tizenhárom csoportot láthatunk, élvezettel nézik végig ők is egymás előadásait. A Bíbor legfiatalabb tagja 18, a legidősebb 60 éves.

Szabadidejüket és a pénzüket áldozzák arra, hogy megőrizzék a hagyományokat és az igazi értékeket.

– Hetente egyszer próbálunk, de a fellépések előtt kétszer. Miért csináljuk? Ha valaki egyszer fellép a színpadra és vastapssal jutalmazzák, az onnan többet nem akar lejönni – mondja Csókás Elek, aki pár perce táncolt el egy lakodalmast a „bíborosokkal” – az izzadságcseppek még ott gyöngyöznek a homlokán. Gyönyörűen hímzett kalocsai népviseletben feszít, nem olcsó mulatság: harminc- negyvenezer forint egy teljes öltözet, és ezenkívül minden tagnak van mezőföldi, szatmári, Felső-Maros menti és bődi népviselete. A férfiaknak ehhez jön a csizma, ami 35 ezer forintot kóstál.

– Havonta több ezer forint a tagdíj, ebből fizetjük a tanárt, de egy zenekart már nem tudnánk finanszírozni. Rengeteg felejthetetlen pillanatot élünk meg, ami mindenért kárpótol bennünket. Egyszer valaki elhozta a nyolcvanéves nagymamáját az egyik fellépésünkre, aki azt mondta utána: amíg élek, nem felejtem el ezt a napot. Hát ezért csináljuk.