Wittinghoff Tamás, Béres Alexandra, ifjabb Csoóri Sándor - Arcok a Kalendáriumból

ÉVKÖNYVÜNKBEN számos ismert személyiség fejti ki gondolatait a vidék és az ország sorsáról, múltról, jelenről és jövőről. Következzék három beszélgetés egy-egy részlete a Szabad Föld 2017-es Kalendáriumából.

Ország-világD. S.2016. 10. 27. csütörtök2016. 10. 27.
Wittinghoff Tamás, Béres Alexandra, ifjabb Csoóri Sándor - Arcok a Kalendáriumból

F. Tóth Benedek Élet a nagyváros árnyékában címmel Wittinghoff Tamással, Budaörs polgármesterével beszélgetett:
„– Budaörs nagyon közel van a fővároshoz, mégsem Budapest része. De mennyire tekinthető vidéknek?
– Valóban, a fővároshoz képest vidéken vagyunk, de mégsem a klasszikusan értelmezett vidéken. Budaörs ráadásul falu és város is, e kettősség minden előnyével. Az itt  élőkben benne van a zöld utáni vágyakozás, a nagyvárostól való elszigetelődés élménye, miközben az mégsem annyira rossz, hogy közel a nagyváros, mert mindent megad kulturális, egészségügyi tekintetben vagy más szolgáltatásban. Budaörs ezt a kettősséget igyekezett kihasználni az elmúlt huszonöt évben.
– És mi az, amiben a nagyvároshoz való közelség nehézséget okoz?
– Talán a közlekedés és a parkolás... Arra a világon sincs sok példa, ami Budapest esetében tapasztalható, hogy fizetőssé tennék a városok elkerülő gyűrűit, hiszen azokat éppen az átmenő forgalom tehermentesítésére építették. Magyarországon ráadásul nem teremtették meg a teljes rendszerű kötöttpályás közlekedés feltételeit sem, így mindenki autóval araszol a többnyire egyetlen bekötő úton, oda-vissza, s a buszforgalom sem kiszámítható.”


Szijjártó Gabriella Nem vagyok térítő című interjúja Béres Alexandra fitnesz világ- és Európa-bajnokkal, az egészséges életmód egyik hazai élharcosával készült:
„– Miért »karolta fel« az idősebb korosztályt?
– Tizenhárom éve tartok senior órákat az ortopéd sebész édesapám ötlete nyomán. Az időseknél gyakran fordul elő egyensúlyzavar, ennek elesés a következménye, ami után nehezebben épülnek fel. Miként az érzékelésük (látásuk, hallásuk, ízlelésük) sem olyan már, mint fiatalabb korukban, ugyanúgy a fülben található egyensúlyrendszerük is gyengül. Az édesapám hívta fel a figyelmemet arra, hogy ez utóbbi speciális testmozgással szinten tartható, sőt picit fejleszthető is. Vagyis aki sportol, stabilabbá válik, kevesebb eséllyel esik el. És akkor még nem beszéltünk a rendszeres mozgás egyéb jótékony »mellékhatásairól«: a csontritkulás vagy a pluszkilók elleni sikeres küzdelemről vagy arról, hogy a jobb fittségi állapotban, jobb véráramlás mellett csökken a trombózisveszély is.”


Borzák Tibor Vonóval rajzolt vonalak címmel ifjabb Csoóri Sándor népzenésszel beszélgetett, aki életművéért az idén Kossuth-díjat kapott:
„– Édesapja, Csoóri Sándor költő és édesanyja, Marosi Julianna népdalénekes munkássága példa lehetett az ön számára. Mikor dőlt el végleg, hogy ezt az utat választja?
– Amikor először jártam Erdélyben. Nekem a Rolling Stones volt a kedvencem, de szívesen hallgattam a rádióban népzenét is. Lenyűgözött az az életérzés, ami sok tekintetben azonosságot mutatott a bluesszal vagy a rockkal, csak épp más hangszerekkel játszották. Milyen zseniálisan! Nem kellett hozzá egyetemi diploma, minden hang a vérükben volt. Ugyanezt tapasztaltam a széki táncházban is... Mára nagyot fordult a világ, eltűntek a régi közösségi terek, sokan inkább okostelefonon keresztül élik az életüket.
– Megfogyatkoztak a táncházak…
– A tűz is kihűl, ha nem rakják folyamatosan... De azért nem kell még temetni a népzenét, a néptáncot, hiszen a fiatalok között vannak, akik észreveszik a varázslatot. Ha csak az én családomat nézzük, két fiam is rajong a széki muzsikáért...”

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek