Az én képernyőm: Kérdezni tudni kell

A Viasat3 behozta az online-ról a Lakástalkshow-t. Lovász László sikeres műsorát, amelynek első darabjában Alföldi Róbertet kérdezte a riporter. Úgy látszik, ami elég a YouTube-on, az kevés egy valódi tévéműsorban. De ez csak Lovász teljesítményére értendő. Alföldi rendkívül érdekes művész. Színésznek is jó, de színházvezetőként, rendezőként hagyja a legnagyobb nyomot a magyar színházi életben. Reputációja jelenleg igen magas, pedig hatása megosztó. (Személyes benyomásom: kétszer is hagytam már ott darabját az első felvonás után, ugyanakkor többször kaptam katartikus színházi élményt általa. Lear királya a tavalyi évad csúcspontját jelentette számomra. És két hét múlva kijöttem egy másik darabjáról, mert elviselhetetlennek éreztem…) De ez egyáltalán nem baj, a jelentős alkotók gyakran megosztók.

A műsorban megkapó őszinteséggel beszél magáról. Most nem esett szó politikáról. Bár nyilván nem volt könnyű megállni, hiszen Alföldi neve összekapcsolódott a Nemzeti Színházzal. S amikor távoznia kellett, mert nem kapott meghosszabbítást igazgatói mandátumára, a felháborodás a hívei körében és a médiában az egekig csapott. De a színházi ember pontos arányérzékével tudja, hogy erről már nem kell beszélnie. Most a magánemberről esett több szó. Aki egy kis faluban, „a disznóól mellett” már gyerekként pontosan tudta, hogy híres színész akar lenni.

Aki fest, aki most magányos, aki nem szokott nyaralni. Aki csak 28 évesen ismerte meg az apját, mivelhogy egy nős ember félrelépéséből született. Beszél arról, hogy megbocsátott neki, hogy kár lett volna haragudni rá, mert igazán jó fej. Hogy csodálja az apja feleségét, aki felül tudott emelkedni a történteken, hogy lett egy csomó testvére és mindenki keresztbe-kasul szereti egymást. Beszélt mestereiről, akiket a végletekig fel tudott dühíteni, de akik óvó szeretetüket soha nem vonták meg tőle. Az egyórás műsor tulajdonképpen arról szólt, hogyan, milyen építőelemekből épül fel egy tehetséges művész, a nyughatatlan, csak a munkájában boldog alkotó személyisége és pályája. Amiért nagyon érdekes lett a műsor – a lapos kérdezői teljesítmény dacára –, az Alföldi őszinteségének, lazaságának, humorérzékének köszönhető.

Néhány perc múlva, a másik műsorban, a Hír Tévén Veiszer Alinda kérdezte Mácsai Pált, ugyancsak egy órában. Alindának jóval nehezebb volt a dolga: Mácsai egyáltalán nem kitárulkozó, exhibicionista színészalkat, belőle sokszor harapófogóval kell kihúzni a személyesebb válaszokat. Alapvetően szemérmes ember. Érdekes, amit ezzel kapcsolatban mondott: a színészek közt sok a gátlásos, szorongó alkat, aki egy ember előtt nem tud feloldódni, de kétszáz néző előtt igen… Mácsai színészként egy tévésorozatban került a topra, a Terápia mintha rá lenne szabva, tökéletes benne. Amúgy rendezőnek nem tartja csúcsnak magát.

Láthatólag nem az álszerénység mondatja ezt vele, hanem elemző, intellektuális alkatának megfelelő tárgyilagossága. A színházigazgató szempontjairól is beszélt. Az Örkény Színház egyike a főváros nagyon kedvelt művészszínházainak, bizony, eléggé lepukkant állapotban. Hogy mit várnak tőlük a nézők – hát, művészkedést biztosan nem. Igazgatóként emberekben is gondolkodik, szerepet kell találnia például Csuja Imrének, aki korántsem csak az Üvegtigris bumfordi mackója, hanem nagy formátumú színész.

És így tovább. Ha nem Veiszer Alinda lenne a kérdező, Mácsai biztosan nem nyílna meg ennyire. De Alinda, mint mindig, most is rendkívül felkészült, őszintén kíváncsi, van véleménye, de nem tolja magát előtérbe – szóval kiváló.

Jó este volt, a színház jegyében.