Erre varrjon gombot!

A ’80-as években még 78 ezer ember dolgozott a szektorban, 2012-ben már csak 29 ezren, 2016. második negyedévében pedig mindössze 21 602-en tevékenykedtek ezen a területen. A cégek száma is erősen megfogyatkozott, 30 évvel ezelőtt 130 nagyvállalat működött ezen a területen, tavaly a 20–49 főt foglalkoztató vállalkozásokból 145, az 50–249 fős cégek közül 69 gyártott az országban.

A termelés több mint háromnegyedét exportálják, és a sikeres cégek zöme bérmunkát végez külföldi megrendelők számára. A megbízók nem ritkán nagy divatcégek és luxusmárkák, amelyek a magas minőségű, de olcsó munka miatt voksolnak a magyar gyártók mellett.

A nyomott árak a dolgozók bérét is alacsonyan tartják. A KSH adatai szerint a fizikai munkakörben dolgozók nettó átlagos bére 94 809 forint. A ruhagyártásban a legtöbb ember teljesítményarányosan kapja a fizetését. A szakképzés a ’90-es évektől kezdve nagyon erősen leépült, ezért több cég is „befektet” az utánpótlás-nevelésbe, fogadják a tanulókat és foglalkoznak velük már a tanulóévek alatt. A munkaerőhiányra megoldást jelenthetne a bérek emelése, ehhez viszont nagyobb fizetőképességű külföldi megbízókra lenne szükség, a másik lehetőség pedig a már beígért járulékcsökkentés.

Persze a XXI. század gyors műszaki fejlődésében az is előfordulhat, hogy néhány éven belül már nem varrónők szorgos kezei készítik a ruháinkat, hanem teljes mértékben átveszik a feladatot a robotok.