Margit, a macska

Tennesse Williams Pulitzer-díjas története 1955-ös New York-i bemutatója óta örökzölddé vált, filmen Elizabeth Taylor és Paul Newman játszotta el bravúrosan. Nem tudom, mindezek az előzmények nyomasztották-e a Kecskeméti Katona József Színház művészeit a felkészülés során – nekem nem sikerült elvonatkoztatnom a filmtől.

Az amerikai drámaíró műveiben gyakran bukkannak fel a máig aktuális problémák, így például az alkoholizmus, a homoszexualitás, az elmebetegség, a széteső család kérdésköre. A Macska a forró bádogtetőn egy déli állambeli família titkait próbálja feltárni, csakhogy ez a képmutatás, a hazugságok miatt szinte lehetetlenné válik. A családfő, Big Daddy halálos betegségét sokáig elhallgatják előtte. A várható fiúörökösök közül Gooper példás házasságban él, hatodik gyermeküket várják; Brick viszont nem képes feldolgozni barátja öngyilkosságát, akihez szoros érzelmi szálak fűzték, ezért egyfolytában vedeli a whiskyt. Felesége, Maggie kihűlt házasságuk megmentésén dolgozik, a gyermekáldás sokat segítene. A szemrevaló asszony – akit időnként Margitnak szólítanak a kecskeméti változatban: miért? – úgy érzi magát, mint a macska a forró bádogtetőn: ide-oda szökell, hogy ne égesse meg a tappancsait. Kimondja az igazságot, kimutatja az érzelmeit, pedig náluk ez nem szokás.

Zsótér Sándor rendező túlságosan megengedő a trágár szavak használatával. A színészek becsületesen eljátsszák a szerepüket. A közönség figyelme leginkább a házaspárra, Trokán Nórára (Maggie) és Szemenyei Jánosra (Brick) irányul – néha lehetnének szenvedélyesebbek. Csombor Teréz Big Mammaként láthatóan élvezi a játékot. Bognár Gyöngyvér (Mae) és Szokolay Péter (Gooper) karaktere megköveteli a modorosságot, jól is bánnak vele. Kertész Kata lelkészként és gyerekként az előadás üde színfoltja. A legutóbbi POSZT-on a legjobb előadásnak választották a kecskemétiek „macskáját”, Trokánt és Csombort pedig színészi alakításáért díjazták.