'Szerelmemet úgy kellett megszöktetnem'... aztán 'az én szerelmem megszökött a barátommal'

1946.
Országszerte hatalmas az érdeklődés a Szabad Föld Téli Esték iránt, szerkesztőségünkbe százával érkeznek a levelek, amelyekben felvilágosítást kérnek. Az első feladat egy háromtagú szervezőbizottság megalakítása. Ők gondoskodnak a népek mozgósításáról, az előadók beállításáról, a rend biztosításáról, a takarításról. Az előadásokat kultúrházban, moziban, iskolában, gazdakörben tartsák, a termet fel kell díszíteni és be kell fűteni. Lapunk a legtöbb faluba már elküldte az első négy előadás tematikáját. Ezek három részből állnak: az első rész történelmi, irodalmi, társadalmi ismeret, a második rész vers, ének, mese vagy színjáték, a harmadik rész mezőgazdasági szakelőadás.

1956.
Az október 23-i és az azt követő tragikus események számos emberáldozatot követeltek. A sebesültek és az elesettek számáról a legkülönbözőbb híresztelések keltek szárnyra: egyes nyugati hírügynökségek 50-60 ezer halottról beszélnek. Ezzel szemben a valóság: a harci cselekmények során meghaltak száma Budapesten 1800-2000 körül lehet, amit az állami anyakönyvek, a tanácsi és a temetői kimutatások alapján állapítottak meg. Ez a szám nem tartalmazza a vidéki áldozatokat. A sebesültek száma országos összesítés szerint 12 971 volt, közülük 11 513-an Budapesten kaptak kórházi ellátást.

1966.
„Az én apám harangozó. A mi templomunk Jásziványban nem nagy, ezért kicsik a harangjai is. Néha engem is odaenged a kötelekhez. Ha mondjuk litániára hívja az embereket, akkor egy kicsit nekem is szabad harangozni. De a lélekharangot már nem engedi át. Ha valaki örökre elmegy az élők sorából, akkor ő a lélekharanggal búcsúzik. Ilyenkor nagyon komoly, az elhunytra gondol. Amúgy vidám, jókedvű ember, és pontos. Mert a harangozónak legfőbb kötelessége a pontosság.” (Fazekas Éva V. osztályos tanuló)

1976.
Huszonegy éves vagyok, szerelmemet úgy kellett megszöktetnem a szülői házból. Három hónapja éltünk boldogan, amikor egy hétvégén elindultunk meglátogatni az én szüleimet. A pályaudvaron összeakadtunk egy ismerősömmel, akivel beültünk egy presszóba, így lekéstük a vonatot. Az amúgy nős haverom felajánlotta, töltsük náluk az éjszakát. Ebből három nap lett, majd leutaztunk a szüleimhez. Ahonnan két nap múlva az én szerelmem megszökött a barátommal.

1986.
Ruzsán még mindig nincs villany, ezért petróleumlámpára vagyunk utalva. Lassan azonban már ezt is nélkülöznünk kell, mert nem kapunk megfelelő minőségű lámpabelet. Meggyújtása után a bélen szürke hamuréteg keletkezik, világosságot nem ad. Legalább öt helyről vásároltunk már különböző típusokat: széleset, keskenyet, világos, kék és fekete csíkosat, de mindegyikkel így jártunk. Jó lenne, ha az illetékesek gondoskodnának a megfelelő minőségű lámpabélről.

1996.
Mi, Ukrajnában élők közel vagyunk Magyarországhoz, ismerjük az ott élők gondjait. Például, hogy nagy az infláció. Ugyan nem vigasz, de Kárpátalján a helyzet még rosszabb. Nyolc évvel ezelőtt egy havi fizetésből 875 darab közepes minőségű kenyeret vásárolhattam, most tizennyolcat! Nálunk mindennapos, hogy a sorkatonák esténként a falut járják, és csizmát, szappant, lepedőt kínálnak élelemért. Egy füstölt sonkáért géppisztolyt lehet kapni.

2006.
Olvasom, hogy Brazíliában megvédenek újabb 15 millió hektárnyi esőerdőt a kipusztítástól. Az unokáim talán látni fognak még jaguárt, arapapagájt. A Fejér megyei Cece határában eddig több mint hatvan hektár erdőt pusztítottak ki a fatolvajok. Az erdészek, a rendőrök vonogatják a vállukat: nincs rá paragrafus, hogy megvédjék a fákat a motorfűrészes haramiáktól. Az unokáim biztosan látni fognak még vállvonogató hivatalos közegeket