Kiszáradnának a csapok - A legvégső eset, de ez is sorra kerülhet

Az érdekképviselet arra törekszik, hogy megegyezzen a munkáltatóval egy harmincszázalékos béremelésben.

S miért éppen ekkora emelést várnak el? Azért, mert az iparban az utóbbi években 36 százalékkal növekedett a jövedelem. A bérfejlesztés azonban a vízi közműveknél, vagyis az víz- és a csatornaszolgáltatást működtető állami cégeknél elmaradt. Pontosabban a 2014-es választások előtt 2,5 százalékot hozzátettek a keresethez, ami nem vezetői állásban még így sem több 80–130 ezer forintnál.

A helyzetet bonyolítja, hogy a vízügyesek érdekvédelmét két ágazati szakszervezet képviseli, s a Pető Sándor által vezetettel nem ült le a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tárgyalni. Ezt az elnök már önmagában is törvénytelennek tartja, ezért egy-két hét türelmi idő után megkezdik a sztrájk előkészítését. Ez nem jelenti a munka azonnali beszüntetését, előbb meg kell egyezni a munkáltatóval az elégséges szolgáltatásról.

Mivel a törvény ezt nem szabályozza, ezért véleménykülönbség esetén a bíróságnak kell kimondania a végső szót. Vélhetően először csak az ügyfélszolgáltatás állna le, de az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos előre bejelentett időszakban hiába nyitnánk ki a csapot, abból nem folyna víz.

Természetesen nem ez a célja a szakszervezetnek, hangsúlyozta Pető Sándor, hanem a megegyezésen alapuló béremelés. És ez nemcsak az ő érdekük, hanem a munkáltatóé és a szolgáltatást igénybe vevő lakosságé is. Ha ugyanis elmaradna a magasabb jövedelem a vizeseknél, akkor felgyorsulna a dolgozók már ma is megfigyelhető elvándorlása a versenyszférába, ahol a mostani jövedelmek duplája vár rájuk. Akkor pedig valóban szárazak maradhatnak a csapok. És ezt mindenképpen szeretnék elkerülni.