Most jó lenni közmunkásnak?

A 25 éven aluliak nem is kaphatnának közmunkát. Az elszegényedett falvak azonban tömegesen rendezkedtek be e foglalkoztatási formára. A pályaválasztó gyerekek ma nem ácsok vagy sofőrök szeretnének lenni, hanem közmunkások – nem hiszik el, hogy ez nem életcél.

Heves megyében Kömlő a „csúcstartó”, véli a polgármester, Túró Tamás, a kétezer lelkes falu nem kevesebb, mint 369 közfoglalkoztatottat számlál. „A közfoglalkoztatás az alap, amire építkezünk” – ezt büszkén mondja a polgármester, mivel a településen azért nincsen segélyes, mert mindenkit bevontak a közmunkába.

A szakiskolából kimaradó fiatalok akár már 16 éves kortól ezt a „pályát” választják, elszegődnek pl. a kertészetbe. A közfoglalkoztatottak eddig 2,6 hektárt műveltek meg, saját fóliasátruk is van, és most tervezik, hogy megduplázzák a területet. Jövőre zöldségfeldolgozó alapítására szeretnének pályázni, mivel úgy tudják, üzemszerű működésre írnak majd ki előnyös pályázatokat – a támogatás csökkenésére nem is számítanak.

Köröm, az 1565 lelkes, zömében romák lakta borsodi falu 266 közmunkást foglalkoztat. „Nincsenek már szekérutak, megszűnt a sártenger is a közfoglalkoztatás jóvoltából. Így tudunk szárnyalni” – nyilatkozza a polgármester, Tóth Tibor. Lebetonoztak több kilométer járdát, rendbe tették az utakat, a vízelvezetőket, az emberek drótot fonnak, a betonlapokat és gerendákat is maguk gyártják. A közmunkásszakma „apáról fiúra száll” a településen, s már a 18 évesek ezt választják, akik szakma híján máshol nem tudnak elhelyezkedni. „Kell, hogy legyen közmunka” – bizonygatják a polgármesterek. Igaz, akad, aki elismeri: a támogatásból indított állattartás állami segítség nélkül nem állna meg a lábán, nem volna gazdaságos.