A nyereg nagykövete - A békekerékpáros előtt szinte mindenhol megnyílnak a kapuk

Gyerekkora óta kerékpározik, de sosem akart versenyszerűen pedálozni. Számára fontosabb az utazás öröme és az, hogy együtt élhet a természettel. Persze állandó edzésben kell lennie, hiszen egy-egy hosszabb bringatúra kemény fizikai igénybevételt jelent.

– Naponta 200-250 kilométer, 12–14 óra a nyeregben nem tartozik a ritka alkalmak közé – árulja el Zelei József, a világ egyetlen kerékpáros békenagykövete, aki a hétköznapokon Magyarország egyik legnagyobb ingatlanértékesítéssel foglalkozó cégének munkatársa.

– Az utat nagyban befolyásolják a domborzati és az időjárási viszonyok. Nyilvánvalóan az Alpokban nehezebb tekerni, az Alföldön meg valahogy mindig arról fúj a szél, amerre éppen haladok...

Kell egy szuper járgány is. Zelei Józsefnek nincs szüksége drága és puccos biciklire, neki az számít, hogy testhez álló és strapabíró legyen: neki az egyik hazai gyártó túrakerékpárját szabják személyre. A tájékozódást a kormányon elhelyezett navigációs rendszerek és mérőórák segítik.

A békenagykövetet a túráira elkíséri Bagó Sándor, aki az expedíciós nyomvonalhoz legközelebbi autóutakon követi. Nélkülözhetetlen társ, több mint sofőr. Szervezi a programokat, előkészíti a találkozókat, fotózik, videózik. Sátrat ver, konzervet melegít, felügyeli a csomagokat. Ha nagyobb műszaki probléma adódik, az elhárításában is jeleskedik. Amúgy egy defektnél – ami gyakori hívatlan vendég – nem kell segítség, azt a világkerékpáros is elhárítja a helyszínen.

Azért a tartalék bicikli startra készen utazik az autó csomagtartóján.

– Kezdettől fogva az a szándékom, hogy olyan eszmeiséget társítsak az utazásaimhoz, amire felfigyelnek az emberek – magyarázza Zelei József. – Mindenféle patetikus felhang nélkül fogalmazom meg a „hívószavakat”, amelyek szerte a világban fontosak, és függetlenek nemtől, kortól, vallástól, politikai nézettől. Elsődlegesen a béke áll a középpontban, de volt már mottóm a környezetvédelem, a terrorizmusellenesség, a hátrányos megkülönböztetés is. Jártam Ausztráliában, Tasmaniában Új-Zélandon, Amerikában, Kanadában, Európa majd’ minden országában.

A kerékpáros nagykövet az év nagy részét az egy-két hónapos túra szervezésével tölti. Ezernyi intézni való akad, mire az ötletből valóság lesz. Tárgyal a fővédnökökkel, a támogatókkal, a médiával.

Elveivel ellentétes, hogy a missziója üzleti alapokon működjön, ezért utazásainak nagy részét saját erőből fedezi. Miután megszületett a terv és kialakult a konkrét útvonal, jöhet a programok beosztása. Percre pontos forgatókönyv kell, hiszen az előre egyeztetett helyszíneken a vendéglátó fogadókat nem illik megvárakoztatni. A külföldi kapcsolatok felkutatásában a Külügyminisztérium segíti.

A békekerékpáros előtt szinte mindenhol megnyílnak a kapuk, számos államfővel, magas rangú politikussal, egyházi főméltósággal, királlyal, herceggel, közéleti személyiséggel, űrhajóssal találkozott már, de a lakosság és a média is mindenhol érdeklődéssel fogadja.

– Az egyik legnagyobb élményem, hogy a nyáron Ferenc pápa személyes audiencián fogadott. Az I. világháború centenáriumi évéhez kapcsolódóan átadtam neki egy bakaládát, amiben néhány érdekes dokumentum és ajándék lapult.

Zelei Józsefet kezdetben „csodabogárnak” tartotta a környezete, még az édesanyja is kételkedett az eredményeiben. Mára azonban fordult a kocka: mindenki elismeri a teljesítményét és becsüli a misszióját. A békenagykövetség az élete részévé vált, de csak addig akarja csinálni, amíg talál olyan célokat, amelyekért érdemes felpattannia a kerékpárra.