Az én képernyőm: A film, ha amerikai

Igazán magánügy, mégis elmondom: régóta álmatlanságban szenvedek. Kénytelen vagyok ezt a mentségemre felhozni, mivel ezért nézek meg olykor éjszaka harmadosztályú amerikai krimiket, illetve romantikus történeteket. Két-három óra után annyira elbambul az ember, hogy aztán már szinte mindegy, ébren van-e vagy alszik. Monotóniájuk, ezerszer visszaköszönő kliséik miatt olyan jólesően ismerősek, mint egy régi házikabát.

Az interneten többféle gyűjtés is található ezekből a klisékből. Saját tapasztalataimból kiegészítve hadd álljon itt egy pár belőlük. Aki sok amerikai filmet néz, bizonyára ismerősként üdvözli őket.


Először jöjjenek a krimik:

Bármely zárat képes kinyitni a nyomozó egy hitelkártyával vagy gemkapoccsal egyetlen másodperc alatt – ha meg nem, akkor egyetlen rúgástól úgyis beszakad az ajtó.

Verekedésnél soha nem számít, mennyivel többen vannak az ellenfelek, ők türelmesen kivárják a sorukat és egyenként támadnak, mindig megvárva, amíg az előző társuk földre kerül.

A rendőrfőnök mindig afroamerikai, kőkemény, de emberséges. Vagy nő, de akkor is kőkemény és emberséges.

A rendőrfőnök vagy felfüggeszti a sztár detektívet, vagy legfeljebb 48 órát ad neki az ügy befejezésére. Hiába bizonyította már ezerszer, hogy szuper zsaru, a rendőrfőnök sohasem támogatja elsőre a koncepcióját.

A menekülő főhős ruhástul ugrik a vízbe, majd mikor kikászálódik, kicsit vizes ugyan, de a zsebében lévő pénznek, útlevélnek, telefonnak kutyabaja. Ha újra kell töltenie a fegyvert, mindig lesz nála lőszer, még akkor is, ha addig nem volt. Így aztán annyit lő, amennyit csak akar.

Az autók egy baleset után kivétel nélkül felrobbannak és lángolnak.

Minden bomba időzítőszerkezetét nagy piros LED-es kijelzővel látták el, hogy tudni lehessen, mikor robban. S a robbanás előtt 2 másodperccel mindig sikerül elvágni a megfelelő drótot.

Ha a szép főhősnőt veszély fenyegeti, biztosan tiltakozik a védelem ellen. Ha éjszaka zajt hall a néptelen házban, bátran lemerészkedik a lépcsőn. Ha meg rájön, hogy ki a gyilkos, nem várja meg a rendőröket, egyedül ered a nyomába.


Ami meg a családi filmeket, romantikus komédiákat illeti, minden tapasztalt néző tudhatja:

Mindig a férfi akarja jobban a házasságot, mint a nő.

Ha a szerelmespár drámai szakításakor még hátra van legalább öt perc a filmből, akkor tuti, hogy meggondolják magukat.

Egy telefonbeszélgetés elején és végén nem kell hallózni, illetve elköszönni.

De azt, hogy „szeretlek”, köszönés helyett is ajánlott mondani. Mindig található üres parkolóhely közvetlenül amellett az épület mellett, amit meg akarnak látogatni.

Szex közben a pár mindig be van takarózva és a nő közben melltartót visel. (Ez amúgy a cenzúra miatt van így. – A szerk.)

A nők soha nem lesznek kócosak, de még a rúzsuk és a szempillafestékük sem kenődik el reggelre. Ha kimennek az utcára, nincs náluk táska, a ruhájukon sincs zseb, mégis előkapják valahonnan a slusszkulcsot.

A karácsonyi dekoráció mindig elképesztően gazdag és giccses.

A tisztes, jóindulatú apák-nagypapák hangja mindig ugyanaz. (Mert mindig Forgács Gábor szinkronizálja őket.) Egy-egy jól eltalált életbölcsességgel képesek kihúzni a válságból az utódaikat. Csak hallgatni kell rájuk.

A nők boldogok, ha sporteseményre viszik őket. Minden nőt le lehet venni a lábáról egy jó időben előrántott kosármeccsjeggyel.

A műveltség és kifinomultság teteje, ha valaki régi fekete-fehér filmeket néz. Ez persze elsősorban a Casablanca, de egy francia művészfilm a negyvenes évekből is megteszi. Esetleg egy régi bakelitlemez.