Az én képernyőm: Minyonok dala

Hát, nem. A műsor gyenge – egy-egy jobb pillanattal és egy-egy rémessel… És szánalmassal, mint legutóbb a minyonok dalával, amit az amúgy szupertehetséges Bereczki Zoltán és az ígéretes ifjú Berki Artúr adott elő. Nemcsak a néző ellen volt merénylet, de velük szemben is méltánytalanság. Aki látta, tudja, miről beszélek. Márpedig sokan látták, hiszen nézett és kedvelt műsorról van szó. A csatorna jól gondolja: sok ember már attól elolvad, ha gyerek tűnik fel a képernyőn. Sokan pedig jó családi programnak tekintik. Viszonylag korán kezdődik, így oda lehet ültetni az óvodásokat, kisiskolásokat is, akik persze boldogok, hogy tévézhetnek és fennmaradhatnak. A családi élet is kipipálva. Bár nem hinném, hogy az előadott számok és az eredeti előadók többségét ismernék a gyerekek és a szüleik, s így egyáltalán értékelni tudnák a produkció hitelességét. Azért a gyerekek is kapnak olykor egy Oroszlánkirályt vagy Aladdint, meg a felnőttek is egy Oszvald Marikát.

Igazából nincs baj sem a felnőtt, se a gyerek énekesekkel. Az előbbiek mindent megtesznek, hogy segítsék a kis partnereket, az utóbbiak pedig kedvesek, értelmesek, legtöbbször jól is énekelnek. Vannak egészen ügyesek, például Kornis Anna, Juhos Zsófi, Farkas Zsolti, velük jól sikerül egy-egy produkció.

De valahogy mégsem jó az egész. A gyerekek többnyire nem hasonlítanak arra, akire kellene, sem külsőben, sem hangban. Ez a korukból következik, nem a sminkesek hibája. Bár a korábban kiemelkedő teljesítményt nyújtó fodrászok, sminkesek azért most néha nagyon mellényúlnak. Például, amikor egy csöpp kislányt Bodrogi Gyulára maszkíroztak – a látvány sokkoló lett, csak nehogy vele álmodjak!

Ami meg a zsűrit illeti… Önkéntelenül is a felnőtt Sztárban sztár ítészeihez hasonlítjuk: a Hajós, Liptai, Bereczki, Majoros négyes sziporkázása a műsor legjobb része volt. Hát a mostani zsűriről ez nem mondható el. Rákóczi Feri műparaszt poénjai, pikáns megjegyzései csak Ábel Anitát hozzák lázba. Utóbbinak talán pihentetnie kellene az immár teljesen egymásba folyó zsűrizéseit, fáradtnak látszik. Értelmes, jó humorú nő, de nem kéne Liptai Claudiát utánoznia, mert abból egy van, ő meg induljon már el más irányba.

Még Pély Barna a legrokonszenvesebb, bár kissé görcsös. Csobot Adél úgy viselkedik, mint akinek elmentek hazulról. Bár a szerkesztők nyilván ezt várták tőle, amikor zsűritagnak választották, hiszen így ő a cirkusz egyik eleme. De azért szólhatna neki valaki, hogy tartson mértéket az infantilis visongásban, vagy legalább csempésszenek a kávéjába nyugtatót. Az érthető, hogy a zsűri kedvesen, elnézően bírálja el az egyes produkciókat, de az állandó rajongás és lelkesedés, ami néha szabályos gügyögésbe csap át, fárasztó.

Nem tudom, mi van még hátra ebben a műsorban, de azt hiszem, körülbelül már mindent láttunk. És most már jó lenne egy kis szünet a gyerekekből – pihenjenek ők is, mi is.