Disznótorkor jött meg - Reggelre felállt... - Min nevettünk?

DISZNÓTORKOR JÖTT MEG
Abban az évben, mikor ez történt, vett hízót vágtam. Úgy beszéltük meg, hogy ott a helyszínen leszúrjuk, s utána hozzuk el. Minden segítség ott volt a szúrásra kijelölt időben. Egy kupica pálinka után megtartottuk a haditanácsot, majd következett a végrehajtás. Bebújtam az ól belsejébe, és kihajtottam az akolba az állatot. Az apósom tartotta az akol ajtaját. A hízó kirontott az akolból az apósom lábai között, magával ragadta több méteren keresztül, majd elhagyta.
A szűk udvarban kellett megfogni az állatot. A birkózás közben az erős jószág az egyik böllért nekilökte a kerti csapnak, ami eltört.
A szökőkút módjára ömlő víz néhányunkat alaposan eláztatott.
Az edénybe gyűjtött vért én fogtam az ölembe egy ruhával letakarva a kisteherautóban, hogy azt is magunkkal vigyük. A teherkocsi vezetője mellett ültem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy alulról valami melegít. Azt gondoltam, milyen jó a fűtése ennek a kocsinak. Csak otthon vettem észre, amikor kiszálltam, mi is történt. Húztam a csíkot a fürdőszobába, s kezdtem levetni a nadrágom, amit a kilötyögő vér teljesen átáztatott.
Már a hófehér jégeralsómnál tartottam, ami a fenekemen tiszta vér lett, amikor benyitott a feleségem, és nevetve rám kiáltott: – Disznótorkor jött meg a bajod?
Volt miről beszélgetni aznap.


REGGELRE FELÁLLT
A téeszidőkben az lett a gyakorlat, hogy csapatokban, brigádokban dolgoztak az emberek. Szokás volt egymásnak mindenfélét adni: vetőmagot, gyümölcsfacsemetét, palántát. Két férfi között esett meg az alábbi történet.
Az egyik egy szatyor palántát vitt a másiknak, aki felakasztotta a hűvösben levő kerékpárja kormányára. Igen ám, de délre már odasütött a nap, mégpedig igen melegen. A palánták alaposan megfonnyadtak. A két atyafi megbeszélte: be kell jól áztatni, és utána elpalántázni, aztán lesz, ami lesz. Este ez meg is történt.
Másnap reggel gyülekezéskor kézfogás után az, aki a palántákat kapta, nagy lelkesen újságolta a barátjának:
– Reggelre felállt! – A többiek nem sejtették, mi állt fel, és kitört a hahota. A csapat aznap vidáman állt munkába, és még napokig mondogatták: – Felállt reggelre?
Nagy volt a jókedv.