'Ma sem értik, egy ilyen jól gazdálkodó nagyüzemet hogy lehetett egyik pillanatról a másikra tönkretenni?'

1947.
Kimondhatatlan fájdalommal hasít minden magyar emberbe a hír: harminc bányász lelte halálát Dorogon, a föld alatt! Miért? Mert az elmúlt úri világ a maga háborús előkészületeiben és esztelen háborúskodásában rablógazdálkodást űzött a bányákban. Szenet fejtetett fokozódó mennyiségben, de nem törődött az emberi élet megóvásával. És most, 1947 januárjában a rosszul beépített és biztosított tárna beomlott, maga alá temetve a bányászokat. A harminc dorogi bányász emléke kötelez: tántoríthatatlanul harcoljunk a szabad, boldog Magyarországért.


1957.
Az elmúlt napokban négy labdarúgó felesége érkezett vissza Magyarországra: Bozsikné, Bányainé, Dudásné és Rákócziné. A visszatért hozzátartozók szerint március 31-ig – Cziborékat kivéve – minden Honvéd-játékos visszatér Magyarországra. A Honvéd dél-amerikai útjáról elmondották, hogy ezeket a mérkőzéseket már jó előre lekötötték, a szerződésnek eleget kellett tenni, mert különben kártérítést kellett volna fizetni. A Honvéd az első dél-amerikai mérkőzésén egyébként 6-4 arányban vereséget szenvedett a brazil Flamengótól.


1967. 
A demográfiai évkönyv szomorú adatokat is tartalmaz. A legszomorúbb számok az öngyilkosságokat taglalják. 1965-ben 3029 ember lett öngyilkos, közülük 2090 a férfi és 939 a nő. A férfiak 15–39 éves koruk között, a nők pedig hatvanéves koruk felett végeznek magukkal. A legelterjedtebb módszer ma is az önakasztás, második helyen szerepel a gyógyszeres, főleg altatós mérgezés.


1977. 
Legnagyobb fiunk már négy esztendeje Pesten él. Nagyon elkerült tőlünk, már a leveleinkre sem válaszol. Most azonban kaptunk egy váratlan levelet, nem tőle, hanem egy pesti embertől. Közölte, hogy a mi fiunk még decemberben házasságot kötött az ő kislányával. Sajnálja, hogy nem tudtunk ott lenni, szeretettel vártak bennünket. És hozzáteszi: ideje volna megbeszélni az esküvő költségeinek a megfelezését, mivel nekik több mint 7500 forintjukba került a lagzi. Szerintem nem így szoktak megismerkedni azok, akik rokonoknak tekintik egymást.


1987.
Az Állami Bábszínház négy minitársulata járja folyamatosan az országot: évente 800 előadást tartanak 19 megyében. Egy-egy társulat mikrobusza a bábokon és a díszleteken kívül csupán négy reflektort vihet magával. Hat színész, egy világosító, egy díszítőmunkás és a sofőr alkot egy csapatot. A turnék általában öt-hat napig tartanak, ezalatt 12-14 előadást játszik a társulat egy behatárolt tájegységben. A csoport tagjai végig ugyanazon a szálláson laknak, csak az útvonalak változnak naponta.


1997. 
Nagy mennyiségű lőfegyvert talált a rendőrség Szentendre és Leányfalu között a Dunában. Egy hajós figyelt fel a part menti sekély vízből kimeredő puskacsövekre, és értesítette a rendőrséget. Többek között előkerült egy Skorpió géppisztoly, egy hangtompítós pisztoly, egy sörétes puska, egy Zastava típusú pisztoly. Úgy tudjuk, az egyik pisztolyról megállapították, hogy a budapesti maffialeszámolások egyikénél már használták.


2007.
Nosztalgiaestet tartottak az egykori Hőgyészi Állami Gazdaság dolgozói. Disznótoros vacsora volt meg kiállítás; a vendégek hajtókáján kiváló dolgozó kitüntetések. Az előadók visszaemlékeztek a nagy időkre, az emberek helyeslően bólogattak, volt, aki a szemét törölgette. Olyan munkahelyük volt, ami ma nincs. Fizetés, biztonság és szociális gondoskodás: volt olyan év, hogy az 1500 dolgozó közül 700-an üdülhettek, a háromfogásos ebéd hat forintba került. Ma sem értik, egy ilyen jól gazdálkodó nagyüzemet hogy lehetett egyik pillanatról a másikra tönkretenni?