Az én képernyőm: Már nem szeretlek

Valamikor 2011-ben a közmédia úgy érezte, tenne valamit magyarságunk erősítéséért. Többek közt elindította a Gasztroangyal című gasztronómiai műsort és a Magyarország, szeretlek! című szórakoztató műveltségi vetélkedőt. Mindkettő az MTVA legnézettebb műsorai közé tartozik azóta is. A vetélkedőt eleinte fanyalgó elutasítás fogadta, már az ötletet és a címet is cikizte a kritika. (Pedig az eredeti holland műsornak ez a címe: Szeretem a hazámat! Na, mit kaptak volna akkor, ha ezt veszik át?) Aztán mindenki megbékélt vele, akinek meg az ízlését bántotta, nem vett róla tudomást, de elég nagy rajongótábor követte vasárnapról vasárnapra.

Ország-világUjlaki Ágnes2017. 02. 06. hétfő2017. 02. 06.
Az én képernyőm: Már nem szeretlek

Kétszer is írtam róla az évek során, mert hibáival, túlfűtöttségével együtt is jópofa műsornak találtam. Rokonszenves volt a szándék a magyar kultúrkincs széles körű feltárására. Irodalom, képzőművészet, zene, történelem, sport, kultúrtörténet, gazdaságtörténet – nem az elit kultúra magaslatain tanyázva, hanem azon az általános szinten, ami az átlagember műveltségétől nagyjából elvárható. Hát itt aztán akadtak meglepetések: miket nem tudtak időnként az ismert emberekből álló „versenyzők”.

Az első csapatkapitányok, Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő ki voltak találva. Bár gyakran fárasztó volt az örökös froclizásuk, de kettőjük közt remekül működött a műsorvezetői kémia.

Aztán Jakupcseket érthetetlen módon kirúgták, Csiszár pedig meg sem áll a diplomata karrierig. De még nem tudták őket megfelelő módon pótolni. Tatár Csilla szánni valóan gyenge volt, meg is hátrált. A mostani, Kraszkó Zita ügyesebb. A nagyon csinos színésznő-műsorvezető viszont az indokoltnál magabiztosabb, hatalmas kacajokkal próbálja leplezni tudásbeli hiányait. Mivel több diplomája is van, ezért csak a pillanatnyi rövidzárlat rovására írom, hogy nem találja a térképen Budapestet, vagy nem tudja, hány méter a negyed kilométer.
De most legutóbb, amikor fogalma sem volt Papp Laciról, és a végén azt hozta össze, hogy a legnagyobb magyar bokszoló legyőzte Mike Tysont és Muhammad Alit – azért pironkodhatott volna kicsit. Harsányi Levente többet tud, de ő meg alig elviselhető személyiség – legalábbis számomra. Nomen est omen: harsány, önmutogató, infantilis. Nem igazán értem az ő karrierjét.

Az a személyiség, aki miatt talán még nézhető a Magyarország, szeretlek!, a műsorvezető Szente Vajk. Miután a kezdetben sokat kritizált túlpörgését visszafogta, azóta nagyon jó. Szellemes, remek debatter, okos, s nagyon rokonszenves. Ő amúgy univerzális színházi ember, író, színész, rendező – és műsorvezetőnek egy szórakoztató vetélkedőben egyenesen kiváló. Árad belőle a tehetség. Lám, ő örök, helyesen, mert nélküle semmit sem érne a műsor.

Mára elfáradt már ez a műsor. Igyekeznek új elemeket bevinni, új feladatokat találni, de ez nem mindig sikerül. Például igencsak igénytelen feladat, amikor a műsorvezetőnek el kell mutogatnia a különféle konyhai eszközöket. Hogy jön ez ide? Ugyancsak gyenge ötlet, hogy egy ismert dallamra el kell énekelniük egy oda nem illő prózai szöveget. Ezt meg a kutya sem találja ki, bár a két műsorvezető hatalmas öntudattal énekel. A régi feladatok meg igencsak unalmasak már.

Nyilván nem könnyű ennyi év után újat hozni, ezért is gondolom, hogy pihentetném a műsort egy-két évig. Érdemes lenne teljesen megújítani. Persze csakis Szente Vajkkal. A Jakupcsek–Csiszár páros már nem jöhet vissza, de abban még reménykedhetünk, hogy Harsányi Levente más pályát választ magának.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek