Férfiak közt főszerepben

Ő az ikerlelkem – mondta róla annak idején a bátyja, Kossuth Lajos. Bizalmasai voltak egymásnak, keresztbe házasodtak: Kossuth Lajos elvette Meszlényi Terézt, Kossuth Zsuzsanna hozzáment Meszlényi Rudolfhoz.

A Kossuthok meggyőzően beszéltek. De Zsuzsanna – a korabeli hírmondások szerint – elegánsabban érvelt a fivérénél. Intelligenciafölényét gyakran alázatosan palástolta, s ezzel elérte, hogy a férfiorvosok elfogadják a harmincas nő országos irányítószerepét a maszkulin honvédőhelyzetben.

A kormányzóelnök báty ugyanis a húgát nevezte ki „az összes tábori kórház főápolónőjévé” 1849 áprilisában. Erről értesítette Görgey Artúrt. Feljegyzésekből tudjuk: Görgey nem örült. Tábornoktársa, Damjanich sem. Erkölcsi kifogást emeltek, mondván: az ápolónők bevonása a kórházi kezelésbe – szó szerint így hangzott – a „bujaság vágyát hevítené fel” a betegekben.

De Kossuth Zsuzsanna nem engedett a saját „áprilisi törvényeiből”. Hivatássá formálta a humánumot. Összehangolta az önkéntes nőegyletek segítőmunkáját, intézményesítette az ápolószolgálatot. Remek szervező volt, szenvedélyes és fáradhatatlan, noha tüdőbaja rendre kiújult. Maga írta: „Boldog voltam, ha egy könnyet letörölhettem. A magam szenvedéseit alig éreztem.” Flór Ferenc sebészorvos, a hadügy egészségügyi főnöke mindenben kiállt mellette. Létrehozták az Országos Kórodai Főápolónői Intézetet (a régi „kóroda” manapság a rendelő). Kossuth Zsuzsanna nem csupán beszerezte, majd szétosztotta a betegellátáshoz szükséges dolgokat, de tanította is az ápolókat. Rengeteg önkéntessel hetvennél is több tábori kórházat nyitottak. Az ápolás addig közösségi szolgálat volt a szerzetesrendek ispotályaiban.

A szabadságküzdelem bukása után az egész Kossuth család menekülni kénytelen. Zsuzsannát az osztrákok azonban visszatoloncolják Pestre. Hazaárulással vádolják. Saját védőbeszéde megenyhíti bíráit: csak azt tette a harctéren, amire a kötelessége rendelte, ápolta a sérülteket. Mellette vallanak osztrák tisztek is, korábbi hadifoglyok.

Kossuth Zsuzsannát felmentik. Ő mégsem nyugszik: társakkal szervezkedni kezd, hogy a testvére visszatérjen az amerikai emigrációból és újraindíthassák függetlenségi csatájukat. De lelepleződnek. Zsuzsanna ismét megússza a büntetést. Egy feltétellel: menjen ki családostul Amerikába, vissza se jöjjön.

Az egykori főápolónő 1853 tavaszán New Yorkban csipkeverő műhelyt nyit. Tüdőbetegsége azonban felülkerekedik erején: 1854. június 29-én, harminchét évesen meghal. Két lánya, Ilka és Gizike viszi tovább a csipkeboltot. S hogy velük mi lett? Nem tudni. Állítólag ma már senki nem él Kossuth Zsuzsanna egyenes ági leszármazottjai közül.