Ilonka néni örült a nyújtófának, Béla bácsi nem annyira - Titokzatos erők irányították a sorsolást

Amit elmesélek, 1970 környékén történt, az értelmi szerzője én voltam. Földművesszövetkezeti dolgozók voltunk, és évente minden tagot összehívtunk közgyűlésre. Aki eljött, kapott egy kis szelvényt, amivel a tombolahúzáskor nyerni lehetett. A tombolatárgyakat mi készítettük össze, ezek között egy nyújtófa is volt.

Élt a faluban egy akkor még középkorú házaspár, akik minden mókában részt vettek. A gyűlésre nem együtt jöttek, de mindketten ott voltak. Ilonka néni meglátta a tombolatárgyak között a nyújtófát. Azt mondta: ha én nyerném meg, úgy elverném Béla bátyátokat, hogy csak no!

Ennek hallatán egy pillanat alatt eszembe jutott, hogy ezt meg kell játszani. Ilonka néni szelvénymásolatát a sorsolásra kijelölt kalapnak az úgynevezett izzasztószalagjába tűztük, a többi szelvény a kalap aljában volt. Amikor jött a sorsolás, és a nyújtófához érkeztünk, a sorsolásra kijelölt kislány az izzasztóból húzta ki a szelvényt. Így aztán a nyújtófát Ilonka néni nyerte meg. Amikor átvette, egyenesen Béla bácsihoz ment, és jól elagyabugyálta – persze csak úgy játékból. A teremben lehettek vagy hetvenen-nyolcvanan, mindenki dőlt a nevetéstől. Mi meg azt nevettük, hogy senki sem sejtette, ez csalással jött létre.

Most már le merem írni, mert sajnos olyan régen történt, hogy már nem kaphatok büntetést, a koromnál fogva sem. (Éppen 77 éves vagyok.) Mentségemre legyen mondva, soha ilyen eset nem fordult elő, mármint, hogy csaltunk volna. Az esetnek másnap híre ment a faluban, sokan derültek rajta. Így szereztünk a falunknak egy kis vidámságot.

Rég volt, de igaz volt...