Kettévágták a templomot

Dunapataji olvasónk hívta fel figyelmünket az egyik tv-csatornán futó ismeretterjesztő sorozatra, melyben óriási épületeket költöztetnek el egyik helyről a másikra. Azt is jelezte, hogy településükön szintén volt hasonló eset, sőt náluk történt Magyarország első épületeltolása.

Ország-világBorzák Tibor2017. 03. 03. péntek2017. 03. 03.
Kettévágták a templomot

Az 1761-ben épült egyhajós katolikus templom bővítésének gondolata az 1930-as évek elején vetődött fel, mivel a hívek száma oly mértékben gyarapodott, hogy csak egyre szűkösebben fértek el. Felmerült az is, hogy elbontják az épületet és nagyobbat építenek helyette, de végül egy extrém megoldás mellett döntöttek: kettévágják a templomot, s a leválasztott szentély elhúzásával a két épületelem közti részt kifalazzák és vasbeton kupolával fedik le.

Garai Béla plébános a kalocsai érsekhez fordult anyagi segítségért, de nem járt sikerrel. A vallási és közoktatási minisztérium, illetve a vármegye sem tudott támogatást nyújtani.

Ettől függetlenül Rökk Károly kalocsai építésszel terveket készíttetett, szakértőnek pedig Möller Károly budapesti építészt kérte fel. Valahogy csak összejött a pénz, és Möller újszerű elképzelését, a templomelhúzásos módszert valósították meg. 1934. augusztus 25-én a szó szoros értelmében belevágtak a munkába: a templom falát a két kupola csatlakozásánál szétvésték, majd a szentély alá acélgerendákat és acélgörgőket helyeztek, és a 280 tonnás részt csigasorok segítségével 10 méterre elhúzták.

A munkálatokra Mácsay László kalocsai építési vállalkozóval kötöttek szerződést, a tényleges feladatokat azonban két dunapataji kőművesmester, András Károly és Arth János végezte el. A nem mindennapi eseményt a meghívottakon kívül sok bámészkodó figyelte, külön tribünt ácsoltak nekik. Minden zökkenőmentesen zajlott, a bővítés hatalmas szakmai sikerrel zárult.

A templomot 1934. november 18-án gróf Zichy Gyula érsek szentelte fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.

A hajdani szemtanúk közül már csak a 95 éves Kiss József él, aki arra is emlékszik, hogy sok csendőr vigyázta a rendet, a gyerekeket pedig a munkálatoktól távolabbra terelték.

Azt pedig maga is a legendák közé sorolja, hogy Möller mérnök elmenekült a helyszínről és a Duna-parton várta a híreket, mondván: kudarc esetén a vízbe fojtja magát szégyenében.



(Köszönjük az archív képet Schill Tamásnak, a Pataji Múzeum vezetőjének.)

Ezek is érdekelhetnek