Húsvéti hímesek - Velünk élő hagyomány

Nagyhéten a kereszténység egyik legnagyobb ünnepére, Krisztus feltámadására készülünk.

Számomra az idei nagypéntek személyes ünnep is: pontosan 110 éve, 1907. április 14-én született dédnagymamám, Sallai Jánosné Kristó Rozália, akinek kislány koromban az első húsvéti tojásokat festettem.

A díszített, hímes tojások számomra mindig egyéni csodák: emberi történeteket mesélnek el, félelmekről és vágyakról vallanak, szerelmet ígérnek, óvnak-védenek, az elmúlásra készítenek fel, vagy az örömhír hozói: Krisztus feltámadott!

A Szabad Föld hasábjain meghirdetett tojásdíszítő pályázatra 30 pályázó összesen csaknem 300 fényképet küldött (közülük hárman magukat a tojásokat). Az elkészült alkotások mellett megindító, szívmelengető emberi történeteket ismerhettünk meg. A közösen eltöltött alkotói idő gyermekkori emlékeket szabadított fel, összehozta a nagymamát és az unokát, rég elfeledett helyi díszítési technikákat elevenített fel, összekötött a nagyvilágban egymástól távol élő családtagokat.

A zsűri három kategóriában díjazta a legszebb alkotásokat: a Hagyományos, a Modern és a Követendő példa kategóriákban. Az utóbbiba azok kerültek, amelyek határon túlról érkeztek, jelezve, hogy összetartozunk, s a Szabad Földet ott is ismerik.

A Hagyományos kategóriában az I. helyezett Bársony Henriett (Sopron), aki mévhiaszolt technikával gyönyörű írókázott hímeseket készített. Peresztegen élő családtagjainak is kívánunk jó egészséget!

A II. helyezett Gajdos Zsuzsanna (Szombathely) viaszolt-metszett technikával készítette el hímeseit.

A III. helyezett Horváth Ferencné (Vönöck) még a nagymamájától tanulta a virág- és levélrátétes, berzselt technikát. Ő hagymahéjjal festve készítette el a tyúktojásokat. Gitta néni lányának, menyének és unokáinak is továbbadja a családi tudást.

Ebben a kategóriában különdíjban részesül Csósza Istvánné (Drégelypalánk). Karcolt tojásainak külön története van. A Nógrád megyei település mellett a környező felvidéki falvakban: Ipolyszécsénykén, Tesmagon és Ipolyság környékén a 20. század elején és közepén a borotvával karcolt virágmintás tojásdíszítést alkalmazták. Általában a háziasszony vagy a nagylány saját maga készítette, és a locsolók a húsvéthétfőn kapott díszes tojást borospohárba rakva kitették az ablakukba. A hetvenes években még itt-ott előfordult a karcolt tojás, de mára már csak egyedül Csósza Istvánné készít a faluban ilyet.

A Modern kategóriában is nagyon szép alkotások születtek, szinte minden technikában: készült többek között karcolt, gravírozott, matricás, keresztszemes hímzéssel ellátott, azsúrozott, gyöngy- és papírrátétes díszített tojás. Az I. díjat Niklai- Bakonyi Bernadettnek (Koppányszántó) ítélte a zsűri, aki 300 lelkes Tolna megyei falujában kislányával készülve az ünnepekre karcolja díszített tojásait.

A II. helyezett Egerszegi Ilona (Bábonymegyer) egy Somogy megyei községben a húsvéti előkészületek mellett gravírozza szebbnél szebb tojásait.

A III. helyezést Szilágyi Erzsébetnek (Tura) ítéltük, aki a megfestett tojásokra a turai hímzésvilágot álmodja meg.

E kategóriában Petrezselyem Brigitta (Fót) részesül különdíjban: ő saját ötletei alapján többfajta technika ötvözésével készíti el iparművészeti szépségű tojásait.

Harmadikként a zsűri létrehozta a Követendő példa kategóriát azoknak a pályázóinknak, akik kisebbségi létben vagy szórványban (diaszpórában) élve példaértékű értékmentő, -átadó munkát végeznek.

Fehér Gizella Mária Gyergyócsomafalván (Hargita megye, Románia) él, és népi iparművészként a gyergyói, székelyföldi hagyományokat ápolva készíti el hímes tojásait.

Az Amerikai Egyesült Államokban, New York Brooklyn kerületében élő Nikolett B. Martin pedig texasi születésű férjének, Troynak és 13 éves fiuknak, Bencének tanítja a hagyományos tojásírást és -festést. A magyar kultúra szépségeinek, gazdag népszokásainknak a megismerését fontos feladatuknak tartják: fiuk magyar anyanyelvi képzésben részesül, hegedűoktatás keretében népzenét tanul, néptáncol. Nikolett reméli, hogy a tojásírás családi hagyománnyá válhat náluk, s egykoron majd unokáival is készíthet magyar hímes tojásokat Amerikában.

A díjazottaknak és valamennyi pályázónknak szívből gratulálunk! A beküldött pályamunkák, a sok szép fénykép mellett köszönjük a kedves leveleket, a tartalmas, nemes gondolatokat, melyek még meghittebbé teszik számunkra is a közös húsvéti készülődést és az ünnepet.

Értékelésemet Kodály Zoltán szavaival szeretném zárni: „Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszíteni könnyű.” A felelősségünk közös, mint ahogy a munkánk eredménye is!


Bereczné Lázár Nóra