Kőbe zárt szeretet

Maria De Faykod ilyen művész, aki ráadásul hazánk szülötte (Balatonfüreden látta meg a napvilágot). Amikor családja 1975-ben politikai okokból külföldre kényszerült, Maria Franciaországban folytatta tanulmányait és Párizsban szerzett szobrászdiplomát.

Noha számos művet tudhat már magáénak, legismertebb alkotása a 2008-ban Lourdes-ban fölavatott, tizenhét stációból álló Keresztút. A több mint száztonnányi carrarai márványból készült szoborsorozat kifaragása önmagában is emberpróbáló, kemény fizikai munka. A titokról, amivel úrrá lesz a súlyos márványtömbön, így vall a szobrásznő: ha igazán benne vagyok az alkotásban, nem érzem a fizikai nehézséget. Valahol másutt vagyok. A testemet mint szerszámot használom.

A Lourdes-i Keresztút abban is különleges, hogy a stációk sorozata nem a klasszikus 14. jelenettel, Jézus halálával fejeződik be, hanem további három állomással egészül ki. A legutolsóban a feltámadt Krisztust láthatjuk az emmauszi tanítványok között, annak kifejezéseként, hogy Jézus földi pályafutásában nem a halálé az utolsó szó, hanem az újjászületésé. Így adva, mutatva példát sokunknak a reményre, hogy földi létünk bölcsőtől a koporsóig tartó idejére nem a sír üti rá az utolsó pecsétet, hanem az Isten megváltó, újrateremtő szeretete.

Ha a súlyos kőszobrok nem is, a róla készített fotók könnyen mozgathatók.

Maria De Faykod lefényképezte a Keresztút szobrait, s most elhozta Pannonhalmára: az apátsági múzeumban és galériában tekinthetők meg ingyenesen Jézus kínszenvedésétől a feltámadásig címmel április 17-ig. A kiállítás a nemes ügyek és a spirituális értékek iránt elkötelezettséget vállaló Béres Alapítvány támogatásával valósult meg.