Nagy túlélők

A „nem szeretem” harlekinkaticák túlélték a sok hétig tartó mínusz 10 és 20 fokot is elért hideget.

Országszerte tapasztalják, hogy tömegével jelennek meg, bújnak elő ezek az eredetileg Ázsiából a holland üvegházakba a biológiai védekezés hatásos eszközeként betelepített állatkák. Remek ragadozók, agresszívak, csak egy a baj: a tetvekből nem eleget lakmároznak – szóval a kertjeinkben nem oldják meg a vírust terjesztő levél-, pajzs-, gyapjas és más tetvek kiirtását –, viszont kiszorítják a honos katicákat, sőt táplálék szűkében még fel is zabálják a lárváikat – igaz, a sajátjaikat is. Baj, hogy hébe-hóba esznek gyümölcsöt is. Tehát nem úgy viselkednek, mint ahogyan azt várták tőlük.

Mit lehet tenni? Semmit. Pontosabban: tűrni vagyunk kénytelenek. Így aztán sokan a lakásban, nyaralóban áttelelt, most megjelent pettyes hátúakat söprik, porszívózzák, hogy legalább a lakótérben ne kellemetlenkedjenek. Elég persze néhány órára napközben nyitva hagyni az ablakot, az ajtókat, a katicák kitalálnak maguktól is.

Úgy tűnik, csalódniuk kell, akik azt hitték, hogy a talajt 10-15 centi mélységig keménnyé fagyasztó hideg a spanyolcsigákat kisöpri a kertekből. Sajnos már megjelentek, így a frissen kelt borsó, retek, saláta veszélybe került tőlük. Szerencsére aszály van, de elég egy párásabb, melegebb reggel, kiadós locsolás, és megjelennek e falánk és szintén kiirthatatlan kártevők.

Sokan sózzák őket, de azzal a kertet is károsítják, mert a konyhasó nem tesz jót a földnek, a növényeknek.

Kaphatók a boltban csigaölő szerek, ezeket folyamatosan kell használni. A védendő ágyásokat hetente szükséges körbeszórni, eső után akkor, ha már felszáradt a talaj felszíne. Ez sem ad teljes megoldást, de legalább egy-egy ágyásból kiszoríthatjuk őket.