A siker kockázata - Mit jelent a franciáknak és Európának Macron megválasztása?

Történelmi elnökválasztáson van túl Franciaország. Emmanuel Macron győzelme nemcsak a francia belpolitikában jelent fordulópontot, hatalomra kerülése az unió integrációs folyamatát is átszabhatja. Szimbolikus jelentőségű, hogy első beszédét Beethovennek az EU himnuszaként is ismert Örömódáját követően mondta el. A második fordulón Macron a szavazatok 66,1 százalékának megszerzésével nyert, míg ellenfele, Marine Le Pen 33,9 százalékkal maradt alul. A francia belpolitika szempontjából több tényező miatt is jelentős 2017.

– 1958 óta először történt meg, hogy kiesett a két történelmi párt elnökjelöltje – kalauzol a párizsi kulisszák mögé dr. Feledy Botond külpolitikai szakértő. – Európai szemmel nézve gyönyörű adat a 74,56 százalékos részvételi arány, ám az V. köztársaság történetében eddig nem látott tömegek – nevezetesen négymillió ember – érvénytelen szavazatot adtak le. Ezenkívül Valéry Giscard d’Estaing elnök óta először fordult elő, hogy a második fordulóban csökkent a részvételi arány.

XXX

A május 7-i választás azonban csak a nyitánya egy új fejezetnek. A kőkemény munka most következik Macron számára, és a június 7-i törvényhozási választásig tart.

A Macron vezette új politikai erő, az En Marche! korábban egyetlen választáson sem indított még jelöltet, az előttünk álló szűk egy hónap alatt dől majd el, kormányozhat-e egyáltalán a legnagyobb pártok megkerülésével. A siker érdekében eddig teljesen szokatlan technikát alkalmaz: 14 000 online jelentkezőt gyűjtött össze, közülük válogatva döntik el, kik is indulhatnak jelöltként pártjuk parlamenti választásán.

– Igazi demokratikus társadalmi kísérletnek lehetünk tanúi, ha ez beválik, akkor újszerű képviseleti demokráciáról beszélhetünk, amely a siker kockázatát is magán viselheti. Akár képes lehet erős koalíciót létrehozni, bár a céljuk nyilván a többség lesz – véli Feledy Botond.

Június 7-ét követően mi vár a franciákra? Macron programjának egyik sarkalatos eleme annak a 60 milliárd eurónak a megtakarítása, amely megkerülhetetlen a napóleoni hagyományokon nyugvó állami adminisztráció leépítése nélkül.

– Francia mércével nézve óriási változás lenne a munkaerőpiac teljes, Macron által tervezett átrendezése. Kérdéses, hogy az egyszer már elkaszált munkaügyi törvényét hogyan tudja átvinni. A vállalati adók csökkentését, vagy azt, hogy a munkavállalók jogait ne központilag, hanem szubszidiáris módon, vagyis helyi szinten szabályozzák kollektív szerződésekkel, csak erős törvényhozói többséggel lehet majd elérni. – Dr. Feledy Botond szerint az is fontos kérdés, mit tud kezdeni Macron a francia gazdaság szerkezetét alapvetően meghatározó kisvállalkozásokkal és a jelentős, de bőven tovább növelhető startup szektorral. A társasági adó csökkentésének szándéka azt jelzi, hogy a munkaadónak és a vállalkozóknak kedvezne – ami Le Penéknél máris kiverte a biztosítékot.

XXX

A párizsi eredmények az európai kontinens jövőjét is átformálhatják.

Ha az őszi németországi választásokon a most esélyesnek látszó, Angela Merkel vezette vörös-fekete koalíció áll fel újból, az Európa-párti új francia elnökkel ismét erőre kaphat az unió integrációjában döntő szóval bíró Párizs–Berlin tengely. Ez pedig a Brexit-alkudozással foglalatoskodó, odahaza épp népszerűségi csúcsot döntő brit miniszterelnököt még érintheti kellemetlenül. Ahogy Merkel megjegyezéséből következtethetünk a legutóbbi brüsszeli Brexitcsúcsról: Theresa Maynek minden fáj, ami az európai egységet növeli.

Márpedig egy esetleges Merkel–Macron páros ezt növeli. Az európai egység szempontjából a létező legjobb forgatókönyv az, ha 2018 tavaszán újraindul a francia–német henger, ami Londonból nézve félelmetes, míg ezzel szemben az unió akkor is működik majd, ha nem tárgyalja le két éven belül a britek kiválását.

Markos Mária