Ezer és egy ígéret - Trump a Közel-Keleten debütált a világszínpadon

ARÁBIAI DONALD

Egy kiszámíthatatlan vendég és egy ideges vendéglátó – Donald Trump első hivatalos külföldi útja a Közel-Keletre, Rijádba vezetett, új korszakot nyitva az amerikai–szaúdi viszonyban.

Az egyik legizgalmasabbnak ígérkező téma Trump és az iszlám vallás viszonya volt, csak találgatni lehetett, mit is fog mondani az iszlámról a szaúdi uralkodónak az a Trump, aki korábban úgy jellemezte az iszlám híveit, mint akik „gyűlölnek minket”, és akinek első elnöki rendelkezései közé tartozott több muszlim ország állampolgáraira – köztük szaúdiakra – vonatkozó beutazási tilalom bevezetése.

Hogy ez végül meghiúsult, nem Trumpon múlott.

Ahogy az várható volt, korábbi iszlámellenes retorikáját sutba dobva a dzsihádisták elleni harcra helyezte a hangsúlyt: a Közel-Kelet egybegyűlt vezetőinek közös célul az iszlám militánsok térségből történő kitakarítását fogalmazta meg. S ha már a szunnita állam vendégszeretetét élvezte, a terrorizmus legfőbb szponzorának szerepét – érthető módon – mégsem oszthatta Szalmán bin Abdel-Azíz szaúd-arábiai király államára. A kétes dicsőség ezúttal Iránt illette, ahol látogatásával egy időben választották újra Haszan Róhánit elnökké. S miközben a terror elleni harchoz keresett szövetségeseket, a WikiLeaks kiszivárogtatta Hillary Clinton volt külügyminiszter 2009-es diplomáciai leveleit, amelyekben félreérthetetlenül azt írta, hogy szaúdi adományozók (magánszemélyek és alapítványok) jelentik a legfontosabb pénzügyi forrásait a szélsőséges szunnita szervezeteknek.

A szaúdiakkal való jó viszonyt azonban nem csak a baráti hangvétel alapozta meg. Aláírtak egy 110 milliárd dolláros „stratégiai víziót” is, amely amerikai fegyverek és egyéb beruházások formájában amerikaiak tízezreinek biztosítana munkahelyeket az Államokban.

„Nagy nap volt ez. Elképesztő beruházások az Egyesült Államoknak… és munkák, munkák, munkák” – próbálta megadni az elnök otthoni választóinak a politikai korrektség látszatát. Hiszen az aláírt megállapodások közt szerepelt egy Szaúd-Arábia védelmi szükségleteinek támogatására vonatkozó szándéknyilatkozat, mely hadihajók, tankok és egyéb harci járművek értékesítéséről szól. A két ország vezetői nemcsak az elnök fogadásán jártak udvarias kardtáncot. Találkozásuk képletesen szólva felért egy párválasztó csábtánccal is, hiszen az új korszak nyitánya szöges ellentétben áll mindazzal, amit Barack Obama folytatott a szaúdiakkal az elidegenedés éveiben.


ELNÖK A SIRATÓFALNÁL

Kedvezőtlen nemzetközi légkörben látogatott hétfőn Izraelbe, külföldi hivatali utazása második állomására Trump elnök. Értesülések szerint az amerikai elnök a múlt héten olyan nemzetbiztonsági információkat osztott meg Lavrov orosz külügyminiszterrel az Iszlám Állam elleni tervezett harcról, amelyek állítólag súlyosan sértik az izraeli érdekeket. A kampánya idején tett ígéret, miszerint szorosabbra fűzné a viszonyt Netanjahu kormányával, s hogy a palesztin–izraeli vitában kiáll a rendezés mellett, eddig bizony csak ígéret maradt. Ennek ellenére Trump elnök most nagyon elkötelezettnek mutatkozott a palesztin–izraeli megbékéléssel kapcsolatban, azt a legfontosabb megállapodásnak nevezte, de arra nem tért ki, hogy is képzelné el annak részleteit. Hivatalos megbeszélései után két kiemelt jelentőségű vallási zarándokhelyszínre ment: előbb a keresztény Szent Sír-templomot látogatta meg, ahol a keresztény hagyomány szerint Krisztust keresztre feszítették és eltemették, majd – immár kipával a fején – a siratófalnál járt. Ezzel ő az első amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt látogatást tett a jeruzsálemi óvárosban.

Ez azért érzékeny kérdés, mert az Izrael által 1967-ben elfoglalt nyugati parton van, mely fölött a nemzetközi jog nem ismeri el az izraeli fennhatóságot. Ezt a területet, Kelet-Jeruzsálemet a palesztinok majdani fővárosuknak tekintik, Izrael  azonban nem akar lemondani a birtoklásáról.