Napszámoslét a 21. században - Egész évben van munka, ha megelégszenek a 650 forintos órabérrel

– Négy szakmám van: szántóföldinövény-termesztő, húsipari szakmunkás, fakitermelő és nehézgépkezelő, mégis a kapanyelet kell fognom. Battonyán egyikkel sem megyek semmire – mondja Békésszentandráson Lakatos Géza. – A 22 800 forintos „szégyenpénz” mellett havi 15 napot legálisan dolgozhatok. Az ország másik sarkába hívnának valamelyik szakmámba, a nejem azonban beteg, nem bízhatnám rá senkire. Nemcsak a feleségemet nem akarom itthagyni, hanem a házat sem: szétlopnák, ha nem laknánk benne.

Lakatos Géza a foglalkoztatást helyettesítő támogatást – amelynek a nevét sem tudja kimondani – hívja szégyenpénznek. Azt mondja, nagy a munkanélküliség, ezért nagy a bűnözés, de mindjárt korrigál, hogy emiatt ő is elmehetne lopni, mégis inkább napszámra indul napra nap.

Békésszentandrás 110 kilométerre van Battonyától.

Speciális vetésű, ikersoros ánizst kell kapálni a Holt-Körös menti üdülőfalu határában. Drága növény az ánizs, két sort vetnek 6 centis távolságra, az ikersorok közt pedig normál sortávolságot hagynak. A sorok közét tolikapát lökdösve gyomtalanítják a napszámosok.

Száztíz kilométerre még éppen megéri naponta kisbusszal elszállítani az embereket. Így is roppant korán kell kelni, Juhász Mihálynak például hajnali fél négykor csörög az óra. Este hétre érnek haza, alszanak pár órát, aztán irány megint egy távoli falu. Juhász Mosonmagyaróváron dolgozott egy vasipari üzemben, de haza kellett jönnie, mert meghalt az ottani élettársa, ami után nem volt hol laknia tovább. Visszakívánkozik, és vissza is megy május végén, már megvan a hely, hogy hová.

Kenéz Sándor Várpalotán próbált szerencsét a volt párjával, de ott fejvadász cégeken keresztül vették föl az embereket, a gyáraknál maximum 3 hónapos szerződést kötöttek. Ha nem kapott támogatást a fejvadász cég, azonnal elküldték az embereket. Kenéz Sándor a dunántúli kalandot leszámítva tizenvalahány éve dolgozik napszámosként. Még 300 forintos órabérrel kezdte, de a keresetéből tudott venni egy olcsó házat, ahol egyedül él, mióta szétmentek az élettársával. Meg lehet élni, még az ötéves fiát is tudja támogatni, de csak akkor, ha nem „másra” költi el az ember a pénzt. A „más” rendszerint alkohol; a napszámosok egy része el is issza a fizetését, mihelyt megkapja.

Szelezsán Péter több mint tíz éve szervezi a napszámosok munkáját. Battonyán, ahol becslése szerint legalább 2-300 ember él rendszeresen napszámból, ő  az egyedüli munkaszervező, aki bejelentett vállalkozóként végzi ezt a tevékenységet. Mások inkább a „gazdák megbízásából” vagy éppen „szívességből” teszik ugyanezt. A törvényes működésnek megvan az ára: a közterhekre havonta mintegy 160 ezer forintot kell fizetnie. Könnyebben talál munkát más településen – ő ezt annak tulajdonítja, hogy a helybeli gazdák főleg gabonát termelnek.

– Nálam még télen is van munka: novembertől január végéig tart a nyúlhajtás – mondja Szelezsán Péter. – Hálóval kell befogni a nyulakat, amelyeket a vadásztársaságok Olaszországban adnak el. Az olaszok mindenre lőnek, ami mozog. Törvény szerint meg kellene várniuk az első szaporulatot, de néha, mesélik a partnereim, rögtön halomra lövik szegény tapsifüleseket, ahogy fölhúzzák a ketrec ajtaját. Mindegy, itt a térségben egyszerre 30–90 ember jut jövedelemhez ezzel a munkával a legnehezebb téli hónapokban.

Februárban párosodnak a nyulak, akkor vége a szezonnak – viszont kezdődik a munka a fóliában, üvegházban. Sajnos, azért a munkáért Szőregig kell utazni, ahol a Virág és Dísznövény Áfésznél csomagolják és dobozolják a rózsatöveket.

Márciusban azonban már lehet ültetni a csemegekukoricát. Ezt a növényt régen magról vetették, most előnevelik és palántázófával ültetik ki, hogy minél korábban (és drágábban) lehessen piacra vinni.

A következő nagy munka a dinnyeültetés és -oltás. Hajdan dinnyemagból neveltek palántát, és azt ültették ki. Újabban azonban már tökre oltják rá a dinnyét, így sokkal ellenállóbb lesz, többet terem, viszont rosszabb lesz az íze. Annyival több azonban a termés, hogy inkább a minőséget áldozzák föl érte – sokszorosan ki van ez kalkulálva.

Makó környékén terem a hagyma. Megteremne Battonyán is, de ott nem vetnek a gazdák. Ugyancsak Makó körzetében termelnek sok petrezselymet, káposztát, karalábét.

Nyáron legalább egy hónapra munkát ad Medgyesegyháza körzetében a dinnyeszüret.

Augusztusban, szeptemberben kell kiszedni Szőregen a töves rózsát – abból lesz tavaszra a hipermarketekben a szaporítóanyag.

Vannak különleges növények. Ilyen például a szépségiparban használt római kamilla, amelyből olajat sajtolnak. Ezer négyzetméterről gyűlik össze néhány liter zöldes színű lőre – a gazda nagyon félti, mondja is, hogy legalább hárommillió forintot ér, ami lötyög ott az üvegben.

A legtöbb helyen kikapálják a cickafarkot mint kártékony gazt – némely gazda azonban gyógynövényként termeli. A benne lévő hatóanyag gyógyítja a gyomorfájást, a húgyúti gyulladást meg a mozgásszervi panaszokat; enni, inni, kenni egyaránt lehet.

Újabban a vadásztársaságok napszámosokkal őriztetik a napraforgótáblákat, hogy a zsenge növények közepét ki ne rágják a nyulak. Bekerítik a földet villanypásztorral, de némelyik nyuszi kicselezi a rázós drótot; őt az éber napszámos kergeti el a tányéricásból. Olcsóbb a bére, mintha jönnének a nagygazdák ügyvédei a kártérítési keresettel.

Külön üzlet a napszámosok szállítása. A létszám is ehhez idomul. Alapegység egy személyautó – öten férnek bele. A következő bűvös szám a kilences – ennyi egy kisbusz teherbírása. Kétszer kilenc napszámosnak két kisbusz kell, de háromszor kilencet már érdemesebb Ikarusszal szállítani. Ebben az üzletágban pár százezer forintért kapható, viharvert régi járművek futnak – de nagyon fontos, hogy amelyik elviszi a munkásokat Békésszentandrásra, az haza is bírja hozni őket.

Még mindig konkurenciát jelentenek a román állampolgárságú napszámosok. Náluk kicsit más a munkaszervezés, ott vajdának hívják a főnököt, a gazdák neki fizetnek, ő pedig annyi órabért ad az embereinek, amennyit jónak lát. Szelezsán Péter nem szívesen dolgozik egy helyen velük.

– Volt már, hogy megtettem – meséli. – Az ő embereik, amikor meghallották, hogy a mieink mennyivel több órabért kapnak, irigykedni kezdtek, és még lassabban dolgoztak, mint annak előtte. De az enyémeknek is napokba került, mire visszaszoktak a saját korábbi  munkatempójukra.

Szelezsán Péter erősen haragszik a közmunkára, mert azt közpénzből fizetik, és szerinte a legtöbb helyen nem termel értéket – viszont a közmunkások nem szívesen mennek el napszámra. Úgy gondolja, ha a jelenlegi trend folytatódna, akkor mind jobban meg lehetne élni napszámból, és egyre több gazda vágna bele munkaigényes növények termesztésébe. Arra nem lát esélyt, hogy ipart hozzanak a Dél-Békéshez hasonlóan lepukkant térségekbe, de úgy véli: a képzetlen lakosság is értéket termelhetne egy kicsit jobban szervezett mezőgazdaságban.