Szikár figura, átható kék szempárral és hullámos hajjal - Maga a művész lett Sam bácsi modellje

Sam nagybácsi híres alakja nem sokkal azután bukkant fel, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak, és belépett az I. világháborúba.

Fehér kecskeszakállal keretezett markáns arc, égő tekintetű szempár felett bozontos szemöldök. Csillagokkal díszített magas kalap alól kigöndörödő hajtincsek és egy csontos ujj, mely felénk mutat: Téged akarlak – az amerikai hadseregnek.

A figura olyannyira szuggesztívre sikerült, hogy hatására fiatal férfiak tömegei vonultak be az I., majd a II. világháborúba. A plakátot 1918-ban, a háború utolsó évében több mint négymillió példányban nyomták ki a Kongresszusi Könyvtár adatai szerint.

A New York Times egy 1961-es írásában pedig az olvasható, hogy végül összesen 5 350 000-nél is többet nyomtak belőle.

A modern Uncle Sam ma is ismert alakját James Montgomery Flagg hozta be a köztudatba, aki különös módon saját magát használta modellül. Ez a munkamódszer annyira lenyűgözte Theodore Roosevelt amerikai elnököt, hogy egy ízben azt mondta az illusztrátornak: „Gratulálok a leleményességéhez, hogy megspórolta a bérelt modellt. Módszere vérbeli jenki ősökre vall.”

Bár a plakát 1917-ben jelent meg, a modern Sam bácsi a Leslie hetilap 1916. július 6-i számának címlapján bukkant fel először az alábbi felirattal: What are YOU doing for preparedness? (Mit teszel a felkészülésed érdekében?)

A tehetséges művész hírében álló Flagg első rajzát 12 éves korában adta el, s 14 évesen már a Life magazinnak dolgozott – ám később azon kapta magát, hogy egyre nehezebb megbirkóznia a magazintól kapott feladatokkal.

Flagg a rövid határidők és a vérszegény ötletek rabságában vergődött, még modellje sem volt a stúdiójában. Így talált rá saját magára: magas és szikár figura, átható kék szempárral és hullámos hajjal. A modellt meglelte, már csak az inspiráció hiányzott.

Az űrt végül egy 1914-es, szintén háborús propagandaplakát töltötte be, melyet Alfred Leete tervezett.
A kép Lord Kitchnert, a háborúért felelős brit államtitkárt ábrázolja, amint a nézőre mutat. Az ő bajszos arca alatt, vastag betűkkel olvasható a Flagg poszteréhez nagyon hasonló felirat: „Your country needs you”, azaz: „Az országodnak szüksége van rád”.
Az amerikai illusztrátornak már csak annyi dolga akadt, hogy átírja a szöveget, majd Kitchner pózát kölcsönvéve a saját arcára cserélte a brit politikusét, megfelelő arányban adagolva ráncokat, bajuszt és dús ősz tincseket.

A történelmi emlékezet rövid és szelektív, arról a James Montgomery Flaggről, aki az első világháború alatt összesen 46 propagandaposztert tervezett a kormánynak, a The Washington Post egy 1937-es riportjában már azt írta, hogy „soha nem érdeklődött a politika iránt”. A több tucat kép többségén továbbra is Uncle Sam a főszereplő – sokszor felhajtott ingujjban, izomtól duzzadó karral látható, feltűnően eltérve az eredeti ábrázolásmódtól, amelynek karaktere inkább egy kedélyes parasztemberre hajaz.

A férfias, attraktív változat Flaggtől korántsem volt meglepő. „Egész életemben nagy rajongója voltam annak az emberi szépségnek, amelyet csak bizonyos férfiakon és nőkön csodálhatunk” – írta az illusztrátor a Rózsák és sörétek című önéletrajzában.

Flagg ugyanis korábbi hírnevét gyönyörű nőkről készített rajzaival alapozta meg, bár a szépségről alkotott elképzelése jelentősen eltért a kor szépségideáljától. A női vonzerővel szemben támasztott korabeli társadalmi elvárásokból mintha kimaradtak volna a domborulatok.

A vaskos testnek már az 1920-as években is soványka esélye volt a népszerűvé válásra. Aktjairól az alkotó egy ízben azt nyilatkozta: rajzai a legteltebb dolgok, melyek valaha megszülettek Amerikában.

Számára az ideális nő nem létezett dagadó keblek, porcelánbőr, fitos orr és érzéki ajkak nélkül. Halála után, 1960-ban a New York Times szalagcímében a hazafias háborús plakátok és a magazinok női aktjainak művészeként aposztrofálta Flagget.

Art Wood, a Nagy karikaturisták és művészetük című könyv szerzője egy ízben meglátogatta Flagget a műtermében.
A stúdióban hemzsegtek a szebbnél szebb meztelen modellek.
Egyikük cigarettázott, lábát karosszéken átvetve, egy másik újságot olvasott. A Renoir festményeihez hasonlatos árnyalatok és díszletek között igencsak nehéz lehetett James Montgomery Flaggnek még saját magára is koncentrálnia.