Havas Henrik: Nem fogom be a szám

Cefetül fúj a szél. Végre megpillantunk egy helyi lakost, haja lobog, a nadrágszára is, elszántan biciklit tol. Őt szólítgatjuk, hogy a községházára igyekszünk. Néz reánk. A kérdésre nem számított, mi dolga ott ilyenkor embernek?! A kormányt fél kézzel elengedve int, egyenesen haladjunk, ahol fehér autót látunk, ott lesz. Mintha összebeszéltek volna, csak fehér autókat látunk előttünk.

Mi dolguk, kérdi, és ősz haját rendezgeti, hogy lássuk, ő komoly ember. Ma iktatják tisztségébe a polgármestert és az új képviselő-testületet.

A véleményét kérdezzük az időközi választási eredményekről. Ő széllel, biciklivel, egyensúlyával küzdve felel. „Örülök neki. Nem józanul az ember ne politizáljon; ha meg józan, eszébe sem jut politizálni. Voltam szavazni, aki tehette, elment. Ennyit meg kell tenni a faluért. De ne gondolja, hogy ezzel kelünk, ezzel fekszünk.

Ígérni minden politikus tud, majd elválik, csak beszél vagy tesz is valamit. Hallottam, Havas Henrik riporter is bekerült a testületbe. Ismert ember, de hogy jó lesz ez nekünk vagy rossz, azt előre meg nem mondja senki.” Int, vége a tájékoztatásnak.

Erős itt a kiábrándultság, van, aki erre számított, van, aki többre, jobbra. Ki ezért rosszkedvű, ki azért.

Kisorosziban élt és kántorkodott Illés Lajos, az Illés zenekar alapítója, vezetője. Emlékét házán tábla is őrzi, s ha igaz, nyaralója van itt Áder Jánosnak és Hernádi Zsolt Mol-vezetőnek is. A faluban sok „eladó ház” felirat virít. Pedig szép hely ez, az épületek többsége rendben, de ha zsúfolt a 11-es út (mikor nem az?!), kinek van kedve reggel be a fővárosba, este haza másfél-másfél órát bumlizni? A szigetcsúcs egészen varázslatos környezet! Ősfákkal, homokos parttal és olyan retro kempinggel, amilyennel ember a '70-es években találkozhatott. Paradicsom ez, míg fel nem fedezik, jobbító szándékkal nem privatizálják, s építenek ide plazát, wellnessfitnesz szállót, jó magasat...

A községházán zászlók lengenek, erről gondoljuk, helyben vagyunk. Van még idő a kezdésig. Nyilvános az ülés, de tömegek nem ostromolják.

Átjött Tahitótfalu polgármestere és a megyétől egy vezető.

A megválasztott új polgármester, Molnár Csaba termetes ember. Fiaival 250 hektáron gazdálkodik, és van még marhatenyészete is, sokat nem unatkozhat. 2002–2014-ig volt ő itt polgármester, majd – máig nem érti, miért – nem őt választották.

Idén januárban, meséli, négy képviselő közül három úgy határozott, nem dolgozik együtt a polgármesterrel. A testület feloszlatta magát, új választást kellett kiírni.

Miért mondtak le a képviselők, kérdem. Pontosan nem tudja, nem lenne tisztességes, ha erről ő beszélne, de írjuk azt, megakadtak a fejlődésben.

Ön mivel kampányolt, kérdem. „Felelőtlenül csak buta ember ígér, mondjunk keveset, annyit, ami megvalósítható, számon kérhető.
Rólunk jobbára árvízkor írnak, hogy körbezárt a Duna, megközelíteni csónakkal lehet, bármelyik pillanatban ki kell költöztetni a falut. Na, ezt ne! A megkezdett gátépítést be kell fejezni, erre a kormány garanciát vállalt, mint ahogy a kerékpárosútra, hídra a Dunán másfél milliárdot adnak. Még sportcsarnok is épül.
Írják rólunk, öregszik a falu, a fiatalok munkát keresve elköltöznek.
Ez igaz is meg nem is. Sokan elmennek, de sokan beköltöznek, óvodánkat, iskolánkat bővíteni kell.
Ezeket ígértem, s ezeket idővel tőlem számon kérhetik, s akkor dönthetnek, maradhatok vagy más kell vezetőnek.”

Havas Henrik elindulásáról mit gondol, kérdem. „Azt hittem, viccel. Látásból ismerjük egymást, mint mindenki a faluban, ha találkoztunk, köszöntünk. Ennyi. Várom, hogyan tudunk egymással dolgozni, de szerintem megleszünk.”

Percek vannak a kezdésig, a tanácsterembe vonulunk. Ünnepi pillanat ez, a látogatók, képviselők többsége öltönyben jött. Szokatlan ez, egyikük gazdálkodó, így traktort vezetni, szántani, vetni nem mindennapos.
Másikuk mezőőr, rajta is elvétve van ilyes viselet.
Dr. Havas Henrik lazábban, sportosabban percre pontosan jön. Arca jó pókerjátékosé, leolvasni róla semmit nem lehet.

A Himnuszt énekeljük, majd Kecskés Lászlóné, a helyi választási bizottság elnöke ismerteti az eredményeket: 63 százalékos volt a részvétel, az 512 szavazó közül egy a szavazólapot hazavitte; 16 szavazat érvénytelen. A polgármester Molnár Csaba lett. A képviselőjelöltek közül Benedek Károly 284, dr. Havas Henrik 253 szavazatot kapott. Esküt tesz a polgármester és a testületi tagok, döntenek az alpolgármesterről (Benedek), akkor hallom, Havas harmadik ember lesz itt, harmadik Henrik...

A képviselők lemondanak a havi költségtérítésről (20 ezer forint). Molnár mond még rövid beszédet, mindenki koccint és gratulál.

Rövid beszélgetésre elvonulunk Havas Henrikkel. Kérdezzen, mondja, majd csodálkozik: „Diktafonja nincs? Beszédben szünetnek is jelentősége van.” De amúgy kérdezni őt felesleges, szól magától. Soha pártnak tagja nem volt, és már nem is lesz. Volt államtitkár hat napig, erre nem annyira büszke, műsorvezetőként a „nagypolitikával” foglalkozik úgy négy évtizede. Helyi politikában, ha úgy vesszük, kezdő. A felesége szólt: micsoda dolog ez, ekkora faluban öt ember nem tud egyfelé húzni?! Indulj el, te segíthetsz!

„Még ‚csak’ 29 éve élek itt, nem mondanám, hogy a falu minden gondját ismerem, de fogom.
Nem kampányoltam, nem is ígértem semmit. Gondoltam, ismernek sokak, 15 jelölt közül, ki úgy gondolja, bízik bennem, szavazzon rám. Nem csalódtam, a jelöltek közül így is a második legtöbb szavazatot kaptam. Megosztó személyiségű ember ennél többre ne számítson. Tudják rólam, elvtelen alkut sosem kötöttem, a véleményem mindig elmondtam, ha felidegesítenek, kiváltképp. Most 700 ezer forintot költöttünk a választásra – tényleg ez volt a legfontosabb?!
A falu? Keveset tudok róla, a nejem hozza az információkat, ő jár boltba, piacra. Hallja, mi foglalkoztatja az embereket. Most már én is megyek, ha kell, hetente egyszer akár a kocsmába is, ott szókimondók az emberek, érdemes meghallgatni őket.
Nem vagyok csapatjátékos; egyetlen kérésem volt, ha lehet, az üléseket páratlan heteken tartsák, mert a párosokon műsort vezetek.
Az üléseken szigorú megfigyelő leszek, és ha sumákolást, ügyeskedést, közpénzek pazarlását látom, fúrást, faragást tapasztalok, nem fogom be pörös számat, elmegyek, amíg lehet, vagy még annál is tovább.
Van még kérdésük?”