Visszajár a fagylalt ára

Szabó Gabriellát már szinte biztos, hogy fölveszik a szegedi egyetem gyógytornász szakára.

Márpedig e szakon alig valamivel alacsonyabb a ponthatár, mint az általános orvosin. Gabriella nyert a Magyar Innovációs Szövetség ifjúsági tehetségkutató versenyén, ezért plusz 30 pontot kap az érettségin, ami növeli a pontszámát. A díjhoz úgy jutott, hogy részt vett a szentesi középiskolák tanulói számára szervezett Studium Generale oktatás biológiai kutatócsoportjában.

A Studium Generale az 1970–80-as években a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek egyetemi felkészítését szolgálta. A rendszerváltozás után megszűnt, ám Szirbik Imre, Szentes polgármestere öt évvel ezelőtt fölélesztette, mert látta, hogy nagyon sok család nem képes finanszírozni tehetséges gyermekei továbbtanulását.

Ehhez a település öt legnagyobb magáncégét nyerte meg. Betettek a város alapítványába egyegy hét számjegyű összeget, és meghirdették Szentes összes középiskolájában a délutáni kiegészítő képzést. Kizárólag reáltárgyakból indítottak ilyet, a cégvezetők ugyanis meg vannak győződve róla, hogy csak az ezekhez kapcsolódó foglalkozásokból lehet jól megélni.

Tóth Tibor, a Horváth Mihály Gimnázium tanára a középiskolák két utolsó osztályából szervezi a tanulókat. Nem kell visszafizetni a támogatást, és azt sem kell vállalni, hogy Szentesen maradnak. Van viszont tandíj – tanóránként egy fagylalt ára. Ha valakit felvesznek felsőoktatási intézménybe és ott elkezdi a harmadik félévet, a befektetett pénzét is visszanyeri, az alapítványtól kapott ösztöndíjjal kiegészítve. Nem ingyenes tehát a képzés, csak – ellentétben a menő szaktanárok, egyetemi oktatók 2500 forintos magánóráival – mindenki számára megfizethető.

Amúgy pedig az alapítvány is a legjobb tanárokat kéri fel. – Nem az egyetemi tananyagot bifláztatjuk be, hanem élményt és sikert adunk – mondja Tóth Tibor.

Például Lantos tanár úr kutatócsoportja valós gyakorlati kérdésekre tényleges tudományos válaszokat keres és nem ritkán talál is. Szabó Gabriella a „kék csecsemő” szindróma és a házilag készített, sok nitrátot tartalmazó bébipürék közti összefüggés felfedezéséért kapta az ifjúsági innovációs díjat. (Erről május 26-án megjelent számunkban Kékhalál a nitráttól címmel írtunk.)

Díjazott lett Miskolczi Petra is, ő a kutyaszívférgesség hatását vizsgálta ugyancsak a kisbabáknál, akik a fertőzött állatokkal érintkezésbe kerülhetnek. Lantos Ferenc szerint úgy tűnik, mintha már mindenről mindent tudnánk, pedig a tudomány és a gyakorlat határmezsgyéjén mindig nyílik újabb ajtó.

Legújabban például arra jöttek rá, hogy a sok éven át egészségtelennek tartott tojás az eddig ismert, nagyon hasznos karotinvegyületeken kívül továbbiakat is tartalmaz – ha a tyúkokkal egy hagyományos szentesi paprikafajtát etetnek.

– Apukám kőműves, anyukám csoportvezető a DélkerTész-nél – mondja Szabó Gabriella, aki francia szakos a Horváth Mihály Gimnáziumban. – Úgy gondolják, diplomával könnyebb boldogulni, ezért „lökdöstek”, hogy tanuljak. Nem tudnák nekem kifizetni a magánórákat, de amit itt csinálunk, az a magánóráknál is sokkal jobb: kutatunk, utazunk. Voltunk Pécsen, Mosonmagyaróváron, Szegeden, Szolnokon.
Járunk külföldi konferenciákra, ahol mi is előadhatunk. Temesvárra, Isztambulba sem jutnék el enélkül.
Először izgultam, amikor sok ember előtt kellett idegen nyelven megszólalnom, de megnyugtatott, hogy a nemzetközi érintkezésben nem a hibátlan kiejtés a legfontosabb, hanem hogy az embert megértsék és ő is megértsen másokat. Megdicsértek – az is motivál.

– Ha elvégzi az egyetemet, hazajön Szentesre?

– Az illő válasz az lenne, hogy persze, hazajövök. De az őszinte válaszom: szeretnék nagyobb városba költözni, ahol több a lehetőség.

– Nem is próbáljuk Szenteshez kötni őket. Sokaknak olyan szakmája lesz, vagy olyan karriert futnak be, hogy kinövik a várost. Hadd szárnyaljanak! – mondja a polgármester. – Csak annyit szeretnénk, ha egyszer valahol olyan döntést hozhatnak, ami Szentesnek jót jelent, akkor gondoljanak az útra bocsátó városukra.