Aranyos aurák

Fotó nem készült az alakomat körbevevo színes fényfátyolról, de a mester szerint – aki korábban egy ezoterikus tévécsatornánál telefonos távgyógyítással is foglalkozott – nincs nagy baj. Jó úton járok, hogy aranyszínu legyen az aurám, és ez ébredezo spirituális hajlamot mutat. Kiolvasható a kisugárzásomból, hogy igyekszem jószívu lenni, de sajnos hajlok az anyagiasságra. Ebben lehet valami, hiszen spórolósan ingyenes bemutató órára jöttem… A kezeloben ülünk, ahol Mária-szobrok gondoskodnak az emelkedett hangulatról, gyertya ég.

„Kiléptetem a lelked” – mormolja a mester, majd az égiek közremuködésével próbál megtisztítani a dühtol, mely csúf méregzöld foltot hagy az aurámon. A haragot nem jó tartogatni, mert különféle megbetegedéseket okoz, kikezdi például a vesét, magyarázza a mester.
(Otthon utánanézek, s kiderül, az aurában a zöld az érzékenység és az együttérzés színe, de sötét, piszkos árnyalatai nyomorúságot, birtoklási ösztönt, bizalmatlanságot jeleznek.)

A mester szerint számos betegséget az elfojtott nemi vágy és a kielégületlenség okoz. Sok no csak nézi a romantikus brazil szappanoperákban a szépfiúkat, aztán csodálkozik, ha a felgyülemlo nemi izgalom bajt okoz a testében…

„Csukja le a szemét, fogja össze a kezét, a talpát tegye a földre” – kéri a mester, majd egy rézbol készült eszközzel beméri, milyen hatásfokkal muködnek a csakráim. Általában 50-60%-on vannak, csak a torokcsakrám 70%-os. Ez nem a legjobb eredmény, állapítom meg leverten, rám fér egy csakratakarítás.

„Kérek egy gyémántgolyót a mindenható kincsestárából” – mondja halkan a mester, aki kérésemre a csakráimat tisztítja. Szavakkal leírja, hogyan görget végig egy-egy gyémántgolyót a csakrák „eldugult” csatornáin.

A felgyülemlett lerakódásokat, amik úgy tömítik el a csakra vezetékeit, mint a korom a régi, elhanyagolt kályhacsövet, egy – szintén az égiektol igényelt – zsákba pakolja, és viszszaküldi.

Így remélhetoleg szabadon áramlik bennem az életero. A negatív energiacelláimat is pozitívra cseréli, semmi akadálya tehát a megújulásnak.

– Érzett valamit, melegséget, kellemes bizsergést a gerince mentén? – érdeklodik a mester.

Jóindulatúan rábólintok, hadd legyen sikerélménye. A lélekmasszázst sem hagynám ki. Azt bárki megtanulhatja, hogyan kell a testet dögönyözni, de a lélek megfoghatatlan régióiba csak a kiválasztottak jutnak el, okoskodom. Felfekszem a masszázságyra. A mester finoman megfogja, majd mozgatni, rázogatni kezdi a csípomet.

Halad a lábam felé, majd a törzsem, a karom, a kezem következik, ahol hosszasabban elidozik. Érzem a lazító hatást, bár meglepodöm, mikor a végén a köldökömre fekteti egyik tenyerét, a másikat pedig alája néhány centivel. „Bizonyára csak a gyökércsakrát hozza rendbe” – nyugtatom magam. Nem engedek teret a bizalmatlanságnak. De nincs ido azon eltöprengeni, reagál-e a lelkem a gyógymódra, ugyanis kicsapódik az ajtó, és berobban egy éltes hölgy. A meghitt hangulatnak lottek.

– Jó napot, itt lehet kipróbálni ingyen a kezeléseket? – harsog az asszony, és elrántja a függönyt, ami mögött a lélekmasszázsom folyik. A mester kéri, várjon pár percet, de a no türelmetlen. Nem húzhatom fel magam, elvégre most uzték ki belolem a haragot. Gyorsan végzünk, csak annyi idonk marad, hogy elbúcsúzzunk. A mester felajánlja, ha maradt még kérdésem, bátran hívjam fel délután, a kezelések után. Az o szava telefonon is gyógyír…