Az én képernyőm: Elhallgatva

Azt gondolná az ember, hogy nehéz már újat mondani '56-ról és a következő évek hozzá kapcsolódó eseményeiről. De most megint sikerült. Érdekes dokumentumfilmet láthattunk a Hír Tv Vetítő című műsorának keretében. (Ez igen jó műsor, már sok jó filmet láthattunk itt. Csak az éjszakai időpont nem éppen nézőbarát – igaz, vannak ismétlések.) Somogyvári Rudolf filmje, Az elhallgatott zenekar a magyar kultúra egyik szándékosan semmibe vett és már majdnem elfeledett történetét mutatja be.

A magyar muzsikusok között óriási tehetségek voltak. Például Simándy József hangjával, megjelenésével és előadói tehetségével világsztár lehetett volna. Székely Mihály ugyanígy. Ha nem csak kivételesen, egyszer-egyszer engedik ki nyugatra őket…

De talán a világhírű zongoravirtuóz, Cziffra György sorsa példázza leginkább, hogy mit művelt a Rákosi-rendszer a nem gazsuláló művészekkel. A csodagyerekként egykor Európát végigkoncertező Cziffra számára is börtönné vált Magyarország. Esetében szó szerint is.

1950-ben a feleségével és kisfiával együtt megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunkatáborba zárták. Zongorázásra termett ujjaival három évig követ faragott. Szabadulása után éjszakai bárokban muzsikált, rajongói lokálról lokálra követték. Csak lassan térhetett vissza a pódiumra. '56-ban elhagyta az országot, majd káprázatos karriert futott be, Rubinstein, Richter mellett emlegették előadói rangját.

A nagy disszidálási hullámban rengeteg kiváló muzsikus ment el. A fiatal, lelkes karmester, Rozsnyai Zoltán, látva a Bécsben ténfergő, jobb sorsra várakozó zenészeket, gondolt egyet és megvalósította, ami lehetetlennek látszott: egy magyar szimfonikus zenekart. Első fellépésük Philharmonia Hungarica néven 1957. május 28-án a bécsi Konzerthausban óriási sikert aratott. Látva a zenekar művészi minőségét, Yehudi Menuhin is a magyar muzsikusok mellé állt – következő hangversenyükön ő volt a szólista, Bartók hegedűversenyét játszotta. Az együttes több mint negyven éven át öregbítette világszerte a magyar zenekultúra hírnevét, ébren tartva, ápolva az 1956-os magyar forradalom emlékét. Tiszteletbeli elnökük, Doráti Antal vezetésével Haydn összes szimfóniáját megörökítő lemezsorozatuk zenetörténeti esemény: első példa arra, hogy egy zenekar Haydn mind a 104 szimfóniáját ugyanazzal a dirigenssel lemezre vegye. Valamennyi létező lemeznagydíjat megkapják a sorozatért, amiből több mint kétmillió példány kelt el a világon. A kritikusok a világ tíz legjobb zenekara közé választották őket.

A 2006-ban készült filmben huszonegy volt zenekari tag idézi fel emlékeit. Ahogy a bealtatózott kisgyerekekkel néma csendben lopakodtak át a Fertő tó jegén, amint ünnepelték őket az egész világon, nemcsak nagyszerű teljesítményük, hanem a levert magyar forradalom előtt is tisztelegve. A film alatti zenéken mindenütt a Philharmonia Hungarica eredeti felvételei szólnak, felcsendül a Rákóczi-induló és a magyar Himnusz is, amelyeket a zenekar minden koncertjén előadott. A filmben szerepel az első, 1991-es magyarországi hangverseny is, ahol Yehudi Menuhin vezényel – nehéz meghatottság nélkül nézni.

Közben itthon, a szűk szakmán kívül senki sem tudott róluk, elhallgatottak és tiltottak voltak. Nevük és történetük csak a rendszerváltozás után lett szélesebb körben ismert. Most, 50 évvel a megalakulásuk után főhajtás illeti ezeket a bátor, tehetséges és igaz hazafi művészeket. És még egy kérdés, magunkhoz, az itthon maradókhoz: vajon mi mindent nem tudunk még ezekről az évekről?