Az én képernyőm: Tehetség és akarat

Egy-egy szocioriport fejbe vágja az embert: láthatóan nagy a baj. Például a HírTv Riasztás című műsorában a riporter egy addiktológus pszichiátert kísért el György-telepre, Pécs cigánytelepére. Az elhivatott orvos keserűen szól arról, hogy az évtizeddel ezelőtti alkohol- és szipusfüggőségek korszaka békés, szolid időnek számított a mához képest, amikor a dizájner drogok és a még keményebb kábítószerek elterjedtsége rendkívüli. A munkanélküli és nyomorban élő fiatalok ezekre vajon honnan szerzik a rávalót? És mindeközben az állam kivonja a pénzt a szociális területről.

Rendkívül fontos a jó példák felmutatása is. Bogdán László, az ugyancsak Baranya megyei Cserdi község fiatal, karizmatikus polgármesterét sokszor hívják a hírtévék a különböző vitaműsorokba.
Amit ő megvalósított a falujában – a közmunka kollektivizálása, az előállított kertészeti termékek okos felhasználása, a bűnözés drasztikus lecsökkentése – bámulatra méltó. Egy cigány falu okos cigány vezetőjének (apropó: megfigyelték, hogy a cigányok nem nevezik magukat romának?) módszerei nem biztos, hogy mindenhol működnének, de arra remek példa: ha tehetség és akarat találkozik, abból jó születik.

Az egyéni kiutak, a lehetséges kitörések felmutatása is feladat.

Nem a rongyrázó Győzikéket kellene futtatni, hanem az olyan pályákat bemutatni, amelyek igazolják, hogy mennyi tehetség, képesség van a cigányságban. És nem csupán a hagyományos cigányzenére gondolok, ami – sokak sajnálatára – lassan kiment a divatból és letűnnek a virtuózai. Hanem a zene más műfajaiban is sorolnak kiváló művészek: például Snétberger Ferenc, Balázs János, Babos Gyula, vagy akár a Budapest Bár zenészei. Színészek, köztük olyan sztár, mint Csányi Sándor. Ők ismert emberek, akik nem tagadják meg a gyökereiket, sőt segíteni készek a tanulni vágyóknak.

Jóval meglepőbb és nagyon is tiszteletre méltó, ha valaki rengeteg hátrányt leküzdve tudományos karriert fut be. Ha meg nő, akkor még inkább. Orsós Zsuzsanna rákkutató biológus, egyetemi adjunktus, a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa ilyen. Édesanya, nem mellesleg gyönyörű nő, szerény és finom jelenség.

Vele beszélgetett Kadarkai Endre a Story4 Nem adom fel című műsorában. Mélyről indult Zsuzsanna, egy kis tolnai falu cigánysoráról, írástudatlan szülők hetedik gyerekeként született, tisztes szegénységben. Igen, tisztesben, mert bár nagyon szegények voltak, az okos, mindig kitűnő tanuló kislányt, ha anyagilag nem is nagyon tudták, de lelkileg mindenképpen támogatták abban, hogy továbbtanulhasson. A diplomaosztásra anno büszkén felvonult az egész család, s most azt mondják, hogy Zsuzsi semmit sem változott.

És tényleg, a doktor asszony láthatóan otthonosan érzi magát a testvére házában, ahol hamarosan zene szól, és mindnyájan táncra perdülnek. Rokonszenves ez a kettős identitás.

Azért ennek a kiemelkedésnek megvolt, sőt ma is megvan az ára. Sokszor kellett megküzdenie a kulturális és civilizációs hátrányokkal.

Akinek szülői házában egyetlen könyv sem akadt, aki felnőttkorában lámpalázasan ült be először étterembe, aki egyetemistaként találkozott első ízben olyan fogalmakkal, szavakkal és kifejezésekkel, amiket a társai magától értetődően használtak – annak sok behoznivalója van. Láthatóan sikerült neki. Vajon mikor jön el az az idő, hogy az ilyen sorsra nem kell rácsodálkoznunk?