Rakéta itt is, ott is

Néhány évente körbejárja a nemzetközi sajtót a hír: Észak-Korea aktuális vezetője bejelentette, hogy ilyen-olyan hadászati kísérletet hajtott végre, aminek eredménye igazolja, hogy a kommunista ország megsemmisítő csapást képes mérni egyik vagy másik ellenségére. Márpedig Észak-Koreának szinte csak ellenségei vannak. Leginkább testvérországát, Dél-Koreát szokta megszorongatni, de Japánnak is bőven kijutott a fenyegetésekből.

Legújabban pedig olyan interkontinentális – tehát egyik földrészről egy másikra eljutni képes – rakétákat lőtt ki sikerrel, amelyek képesek atomtöltetet eljuttatni az Amerikai Egyesült Államok területére. Tudni kell: jogilag Amerikával mind a mai napig háborúban áll a diktatúra, 1953-ban csupán tűzszünetet kötöttek.

Amerika, amelynek szintén van néhány ellensége, nyilván nem örül ennek. A rakétakilövést követően két nehézbombázója repült át Észak-Korea területe fölött, mintegy jelezve, hogy a jenkik csapásmérő képessége sem hanyagolható. A kommunista ország erre bejelentette, hogy Guam szigetére, ahol az amerikai légi bázis található, demonstratív átkaroló csapást fog mérni a hónap közepén (azaz a napokban), mégpedig négy rakétával. Donald Trump amerikai elnök erre úgy reagált: fenyegetőzzenek csak, de végül olyat kapnak, amilyet a világ még nem látott.

A játéknak tűnő borzalom azonban mások feje felett folyik. Ha netán kitörnek az atrocitások, a legnagyobb vesztes Dél-Korea lehet. Az országban 23 500 amerikai katona tartózkodik, bázisaik az északiak elsődleges célpontjai lennének.

Ahogy a civil lakosságot sem kímélnék a diktatúra agymosott tisztjei: a délen lakó ötvenmillió ember egyharmada él a határon felsorakoztatott északi nehéztüzérség hatósugarán belül. Japánban is nagy a nyugtalanság: a szintén Amerika-barát országban 40 000 jenki katona állomásozik, akiket szintén célkeresztbe vett Kim Dzsongun hadereje.

Kevésbé van pácban Kína, Észak-Korea egyetlen jelentős partnere. Kínának érdeke, hogy a határain ne masírozzanak amerikai tengerészgyalogosok, ezért igyekszik pufferként fenntartani a kommunista országot. Ám most hétfőn döntő lépésre szánta el magát: életbe lépteti az Észak-Korea ellen hozott ENSZ-szankciókat, azaz keddtől, lapzártánk napjától beszüntetik a szén-, ólom- és vasimportot, legfontosabb bevételétől fosztva meg ezzel Kim Dzsongun rezsimjét. Hogy a diktátor szívét ez nem lágyítja meg, az szinte biztos, hiszen az sem zavarja, ha az „alattvalói” leveleket és füvet kényszerülnek enni. De az eszére hathat a lépés: a hadsereget, az atomprogramot valamiből működtetni kell.

Remélhetőleg nem a nagy piros rakétaindító gomb benyomásával fog reagálni, hanem inkább átgondolja  a békés(ebb) lehetőségeket.