Régi jelkép, új erőszak

Charlottesville, a csöndes egyetemi városka Virginiában mindössze kétórányi távolságra található Washingtontól, eddig elkerülte az amerikaiak figyelmét. A napokban mégis az Egyesült Államok történelmének legdrámaibb helyszínévé vált. A múlt hétvégén a jobboldal laza szövetségesei, beleértve a fehér felsőbbrendűséget hirdetőket, a neonácikhoz tartozókat és a Ku Klux Klan tagjait, az egyetemnél felvonulva Robert Edward Lee tábornok szobrának tervezett eltávolítása ellen tiltakoztak. A tüntetők és ellentüntetők botokkal és puszta kézzel estek egymásnak. Egy autó nagy sebességgel a neonácik ellen tüntető tömegbe hajtott, majd fékezés nélkül továbbállt. A gázolásban 25 ember megsebesült, egy 32 éves nő, Heather Heyer pedig életét vesztette.

A charlottesville-ben történtek üzenet egész Amerikának. Lee tábornok szobrát, amely az erőszakot lángra lobbantotta, 1924-ben állították fel. Abban az évben – majdnem 60 évvel a polgárháború végét követően – foglalták törvénybe Virginiában, hogy fehér ember nem házasodhat nem fehérrel. Ő volt az a tábornok, aki az amerikai polgárháborúban a rabszolgaságpárti déliek hadseregét vezette. A konföderációs emlékművek és szimbólumok eltávolításával kapcsolatos konfliktus gyökerei visszanyúlnak a szélsőjobboldali csoportok erősödése vagy a Trump-kampány előtti időkbe.

Az egyébként saját maga is rabszolgatartó Lee-nek és más, a polgárháborúban a déliek oldalán küzdő személyeknek való szoborállítás része volt annak a napjainkban is zajló, 150 éves faji propagandakampánynak, amely a rabszolgaság eltörlését igyekezett a 970 000 emberéletet követelő polgárháború okaként beállítani. Ennek a mozgalomnak köszönhető többek közt az, hogy a konföderáció zászlaját még ma is kitűzhetik közintézmények falaira, s nemcsak Amerikában, de Németországban is ezt lobogtatják a helyi neonácik tüntetéseiken, a náci szimbólumok tilalmának megkerülésére.

A zászló eltüntetéséért folyó disputa több évtizedes múltra tekint vissza, a szobor eltávolítására csak 2012-ben tették az első kísérletet Charlottesville-ben.

Az amerikai történelem mind a mai napig vitatott korszaka körül dúló diskurzusban a fasizmus jó néhány egyéb, nemzetközileg használt szimbólumát is felsorakoztatták a résztvevők. A náci Német- és Olaszországra utaló zászlókkal utcára vonulók vagy a szíriai elnök fotóját a Facebookon posztoló, a tömegbe hajtó James Alex Fields esete csak a jéghegy csúcsát jelenti. Néhány megfigyelő ennél jóval direktebb befolyást tapasztalt a charlottesville-i események mögött. Szakértők szerint félreérthetetlen a kapcsolat az orosz és a virginiai szélsőjobb között. Utóbbiak már a látszatra sem adnak, nyíltan vállalják az orosz kötődést.

Amikor Charlottesville-ben májusban utcára vonultak, az „Oroszország a barátunk” jelszavakat skandálva meneteltek. Épp akkor, amikor tetőzött a belpolitikai feszültség az elnök kampányának lehetséges orosz szálait vizsgáló nyomozás következtében, a szélsőjobboldali vezetők „Heil Trump”-ot kiabálva masíroztak a város utcáin. Mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Moszkva közvetlenül igazgatja a szálakat az amerikai szélsőjobb berkein belül – elegendő a már létező szólamokat használnia ahhoz, hogy több mint hatásosan erősítse az amerikai radikálisokat. Amihez nagyban hozzájárult az amerikai elnök – hol máshol, mint a Twitteren közzétett – visszafogott reakciója is a történtekhez. Miközben Donald Trump az észak-koreai atomfenyegetés ellen vitriolos hangnemben szónokol hetek óta, addig a szélsőjobbos erőszakhullám olyan témának bizonyult, amely ellen csak nehezen, késve emelte fel hangját.