Szívének dobbanása

A szívműködést a vegetatív idegrendszer szabályozza. A szívizomrostok egy része munkaizomrost, ez gondoskodik a szív összehúzódásáról, a többi pedig az ezt a megfelelő időközönként – normál esetben percenként mintegy hetvenszer – kiváltó ingerület képzéséről és vezetéséről, vagyis a szívritmusról. Egészséges embernél ez a kétféle szívizom összehangoltan működik. Gyakran előfordul azonban, hogy a harmónia felborul, és a szívizom összehúzódásai a szokottnál sűrűbben vagy éppen lassabban, esetleg szabálytalanul, extra ütésekkel, illetve kihagyásokkal történnek – ilyenkor beszélünk szívritmuszavarokról.

Beethovennek e mellett számos egyéb feltételezhető betegségéről tudunk, többek között alkoholizmusáról, máj- és vesebajáról, s persze a süketségéről, aminek hatására még inkább érzékelhette a szívverését. 1827. március 26-án hunyt el, s halála előtt úgy rendelkezett, hogy az utókor vizsgálja majd ki megsüketülésének okait. Az orvosok fel is boncolták a holttestet, a süketség okaira azonban nem találtak magyarázatot. Az viszont kiderült, hogy májzsugorodásban és hasvízkórban szenvedett, s egy tüdőgyulladás szövődményeivel is küzdött a szervezete.

Halálát ezek a kórok együttesen okozhatták, bár egyes kutatók szerint inkább ólommérgezés végzett vele, amit a zeneszerző saját orvosa akaratlanul idézett elő. A XIX. század közepén még nem léteztek antibiotikumok, a gyulladásos megbetegedéseket igen gyakran nehézfémtartalmú szerekkel kezelték.

Ám e terápia mellékhatásai a komponista betegségeinél is végzetesebbnek bizonyultak.