Tűzgömb után fekete eső

Little Boynak, vagyis kisfiúnak nevezték el a bombát az amerikaiak, de a név egyáltalán nem nevezhető találónak.

A vakító villanással és gombafelhővel kísért atombomba-robbanás a halottak és a romok városává tette Hirosimát. Az atomtámadás az utólagos becslések szerint 90–140 ezer ember életét követelte, 70 ezren azonnal meghaltak. A bomba tűzgömbje olyan forró volt, mint a Nap, valósággal elpárologtak az emberek.

Három nappal később ugyanez a sors várt a Hirosimától 300 kilométerre fekvő Nagaszakira, ott mintegy 40 ezer ember vesztette életét a bomba becsapódásakor. A következő hónapokban mintegy 100 ezren haltak bele sugárbetegségbe, égési és más sérülésekbe.

A fővárosi Sziklakórház Atombunker Múzeum egyedülálló kiállításra vállalkozott: eredeti tárgyak és szemtanúk beszámolói alapján mutatja be Hirosima és Nagaszaki tragédiáját.

A tárgyak a Hirosima Béke Emlékmúzeumból e?s a Nagaszaki Atombomba Múzeum gyűjteményéből kerültek ide – mondta el Polácska Fruzsina szóvivő. Stílusos helyszín a Sziklakórház: 1944-ben már kórházként működött, majd 1958 és 1962 között kibővítették a létesítményt, amely egy esetleges vegyi vagy nukleáris támadás esetén atombunkerként működött volna.

A megnyitón Kajimoto Yoshiko asszony mondott beszédet, aki 14 éves volt a bombázás idején. Egész életében kitörölhetetlen maradt számára az a nap, emlékszik a sikolyokra, a fájdalomra, ahogyan lépkedtek a kihűlt holttesteken át. Akik túlélték a támadást, megbélyegzettek lettek, a kívülállók rettegtek a sugárfertőzéstől, a férjhezmenetel csak néhány nőnek adatott meg. Kajimoto Yoshiko tanárnő lett, ma már unokái vannak – ők sarkallták, ne hallgasson, beszéljen a borzalomról, hogy hasonló tragédia többé ne fordulhasson elő.

Több tízezer gyermek tűnt el nyomtalanul. Egy-egy megszenesedett tárgy maradt utánuk, mint a 12 éves Watanabe Reiko ételhordója, amelyet a becsapódás hipocentrumától 550 méterre talált meg a kislány édesanyja. A dobozban benne az elszenesedett ebéd: rizs és bab. A 13 éves Tsuda derékszíját édesanyja lelte meg, aki fia holttestének a látványától elájult.

Az üvegvitrin alatt sokkolóan hatnak a több mint 70 éves tárgyak, mellettük egy hő hatására deformálódott üveg, egy Nagaszakiban talált, megszenesedett zsebóra, amelyen végérvényesen megállt az idő.

A kiállítás darabjai között van egy rózsafüzér és egy apró kereszt is, Nagaszaki romjai alól kerültek elő. Pontosabban az Urakami katedrális törmelékei között bukkantak rájuk, ez a keresztény templom volt a bombatámadás vizuális célpontja. Nagaszakiban élt a legnagyobb számú keresztény gyülekezet, a pap éppen misét celebrált augusztus 9-én, amikor a Fat Man (kövér ember) nevű bomba célba ért.

Egy hosszú folyosó falán mintegy 50 darab festmény és rajz sorakozik, amelyeket túlélők készítettek.

A talaj annyira felforrósodott, hogy megégtek a talpak. Az emberek a forróságban vízért könyörögtek, de a víz sugárfertőzött volt. Fél órával a robbanás után jött vissza radioaktív csapadék formájában mindaz, ami a levegőbe jutott, így a robbanásban nem annyira érintett területek is bőven kaptak a bomba hatásaiból; még napokkal később is fekete eső hullott az égből. A japánoknak fogalmuk sem volt arról, mi történhetett, a túlélők által küldött jelentések csak annyit közöltek, hogy egészen új típusú fegyverrel támadták meg őket.

1945-ben az amerikaiak majdnem 90 százaléka egyetértett azzal, hogy az ország hadserege atombombát dobott a két japán nagyvárosra.

A legfrissebb felmérések szerint ma a népesség fele gondolja ezt jó megoldásnak, a többiek szerint felesleges erőfitogtatás volt. Sokan azt mondják, Japán amúgy is a megadás szélén volt, az addigra hárommilliós emberveszteséget elszenvedő, a tengeri blokád miatt szinte éhező és a hadianyag-utánpótlástól megfosztott ország nem bírta volna sokáig a nyomást, atombomba nélkül is el lehetett volna érni a győzelmet. 

Az amerikaiak hét éven át tiltották a bombák valós következményeinek bemutatását, és csak a hatalmas gombafelhőről készült képeket, illetve a légi felderítés előtte és utána készült fotóit mutatták be a közvéleménynek. Az USA sokáig a sugárzással kapcsolatos utóhatásokat is tagadta, pedig a túlélőket ért terhelés még évtizedekkel később is kimutatható volt.

A tárlat végén Sasaki Sadako életnagyságú fotója látható. A kislány kétéves volt az atomtámadás idején. Tíz év múlva leukémiát diagnosztizáltak nála. Sasaki 1300 origami darumadarat hajtogatott papírból, hátha meggyógyul – Japánban ugyanis a darumadár a remény jelképe. A madarak megmaradtak, de a kislányt legyőzte a betegség.

Barack Obama volt az első amerikai elnök, aki Japánba látogatott, ő is hajtogatott négy madarat, amelyeket Hirosima városának adományozott, ezek közül egy a kiállításon is látható.

Hogy a nagyhatalmak miként gondolkodnak az atombombáról, arról árulkodik a legnagyobb hadrendben álló atomfegyverek listája a tárlaton. Hirosimára 15 kilotonna bombát dobtak – jelenleg Nagy-Britannia 120, az USA 3800, Kína 5000, Oroszország pedig 20 ezer kilotonnás bombával rendelkezik.

Ha ez utóbbit bevetnék, egész Texas elpusztulna, vagyis 695 ezer négyzetkilométernyi terület és 26 millió ember. Sejthető, hogy egy atomháborúba torkolló fegyverkezési verseny napjainkban beláthatatlan következményekkel járna...