Biztos fölényben

Napokkal a német választások előtt nem látszik igazolódni a jóslat, miszerint Angela Merkel jelenlegi kancellárra – a 2015-ös migrációs politikája utóhatásaként – a biztos bukás vár. A szeptember 24-én tartandó választások nagy esélyesét a fő riválisnak számító szocialista Martin Schulznak csak néhány hétig sikerült megszorongatnia még kampánya kezdetén.

Adódik a kérdés: kivel kormányozhat a – bajor testvérpárt CSU-val együtt induló – kereszténydemokrata CDU? A legutóbbi közvéleménykutatások szerint a kis pártok fej fej mellett haladnak, a koalíció igen változatosan alakulhat – nem véletlenül aggatják az összetétel sokszínűségére utaló Jamaica vagy jelzőlámpa kifejezéseket a lehetséges társulásokra. A meglepetésszavazók megszerzésével jó esélye van az AfP-nek arra, hogy a Bundestag harmadik legnagyobb pártjává váljon annak ellenére, hogy a német radikális párt körül hatalmas botrány kerekedett, amikor egyik vezetője az előző hétvégén a Wermachtot dicsőítette. Megerősödve tért vissza a kampányba a liberális párt is. Az FPD 38 éves karizmatikus vezetőjének, Christian Lindnernek sikerült az, ami Merkelék pártjának nem: meg tudta szólítani a fiatalokat, digitalizációról, új munkahelyekről beszélt, márpedig éppen ez az a téma, amely kiszorult a kereszténydemokraták kampányából.

A CDU a szavazók 36 százalékát kitevő nyugdíjasoknak több ígéretet tartogat, mint a 29 százalékot jelentő fiataloknak.

A lehetséges koalíciós partner nemcsak a német belpolitikára lesz hatással, az Európai Unió jövője szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Martin Schultz egészen más Európát akar, mint az FDP vezetője. Külön fejtörést okoz, hogy mihez kezdenek majd az AfP-vel. A vita egyelőre elakadt azon a ponton, hogy senki nem akar melléjük ülni a parlamentben.

Ami a német külpolitikát illeti, bárkivel is lépjen Angela Merkel koalícióra, a külpolitikájában nagy változás nem várható, ezen belül Magyarország megítélése valószínűleg változatlan marad, már csak azért is, mert nem vagyunk jelentős tényező. A Visegrádi Négyekkel kapcsolatosan már több aggódnivaló akad: a kancellár épp egy héttel ezelőtt tett egy kijelentést, amely azt taglalta, a V4-eket annyira szétesőben látja, hogy a jövőben inkább a kétoldalú tárgyalásokat részesíti előnyben. Ez pedig a lehető legrosszabb, ami megtörténhet velünk, hiszen az érdekegyesítési képességünk egyenként jóval gyengébb, mint együtt.