Európa kiadó, áthallások - 'Meggyógyít a nagy testvér'... 'Szép ez a város, de fel sosem épül'... 'Olyan már, mint egy menekülttábor, mindenki itt van, ki nem elég bátor'

Jó lesz nekünk, üvölti világgá Menyhárt Jenő, s mi vele kiáltjuk, kortalanul, úgy gondolva, jó lesz nekünk. Koncert Óbudán, a Kobuci parkban, ahol bárki bármit vizionálhat. Úgy 35 éve írta a sorokat Jenő.

Ország-világGuba Zoltán2017. 09. 28. csütörtök2017. 09. 28.
Európa kiadó, áthallások - 'Meggyógyít a nagy testvér'... 'Szép ez a város, de fel sosem épül'... 'Olyan már, mint egy menekülttábor, mindenki itt van, ki nem elég bátor'

Fiatal volt még, polgárt pukkasztott, viccnek szánta, azt is, hogy püspök és hercegnő, mindenki egyenlő. Jó ez akkor is, ha a tömegben melletted áll a volt cenzor, ki ebbe anno majd’ belepusztult. Kívülről fújja, hogy a szöveg nem így szólt, ezerszer hallgatta vissza a számokat. Gyomra ezek miatt készült ki, épeszű ember mit kezdjen olyan mondattal, hogy jaj, de jó, hogy beteg lettél, meggyógyít a nagy testvér. Áthallás ez, itt népünk barátját, a Szovjetuniót figurázzák, s legjobb, ha ő felvágja erét és kiugrik az ablakon. Ám helyette ráütötte a pecsétet, ezt ne! S támadt hirtelen mellkasi nyomása is, hogy ezt a Jenőt, az ifjúsági lap, akkor még nem hamisították az eredményeket, megválasztja az év gitárosának, dalszerzőjének, énekesének, szövegírójának. Ez konstelláció, s ha lett volna kardja, abba beledől.

De rendszert váltottunk, most mellette a lánya, ki erről tudni nem akar, s boldogan visítja, a nővéred öreg, a húgod meg gyerek, de nem azért van, hogy veled legyek. Nincs ezzel baj, mint azzal se, hogy örökké elmegyünk, hol soha senki sem vár, mindig csak képeket hagyunk magunk után, az utcán patkányok rohannak; s eddig sem ért anno az ember, aggódó édesanyja lépett hozzá, hogy kisfiam, ugye, nem akarsz öngyilkos lenni. Dehogy, vidám zene ez, jó hallani, szép ez a város, de fel sosem épül, s azt: olyan már, mint egy menekülttábor, mindenki itt van, ki nem elég bátor, Európa kiadó!

Jenő üvölt, kinek mindene adott, hogy sztár ne legyen. Bár fehér, úttörőavatásról maradt ingét színesre cserélte, a nadrágja bő, fér bele csavarhúzó, kombinált fogó, koncert közben bármi adódhat. Körülötte csupa fiatal arc. Kicsit volt dobosukért is játszanak, ki most az életéért küzd.

Kicsit mindenkiért zenélnek, mert mentek ők s maradtak Ausztráliában, Amerikában. Magyar sors ez, és évente, ha tehetik, hazajönnek, díjat sosem kapnak, az másoknak jár, el fognak tűnni, mert Európa Kiadó!

Ezek is érdekelhetnek