Vessük meg az ágyát!

Sokan nem sejtik, milyen kényes jószág a gyep. Igaz, ha már abba belegondolunk, hogy évtizedekre kellene szépen zöldellő, nem sok munkát adó, de a száraz nyarakat, a teleket épségben átélő gyepet produkálni, akkor sejthető, hogy a telepítést sem lehet elkapkodni.

A legfontosabb, hogy tudjuk, mibe vetjük a gyepet alkotó fűmagkeveréket. Ideális esetben a földünk felső rétegei kellően laza szerkezetűek, megfelelő táp- és szervesanyag-tartalmúak. Hogy valóban így van-e, ahhoz érdemes egy kis gödröt ásni és megnézni a szerkezetét. Ha túlságosan homokos a talaj, akkor szerves anyaggal – komposzt, istállótrágya, tőzeg – és meghatározott mennyiségű agyagosabb talajjal jól keverjük át, amit általában motoros kerti kapával végezhetünk gyorsan, pontosan. Ekkor kell a földbe trágyaféléket, ásványi adalékokat, baktérium- és gombakultúrákat bekeverni.

Ha túl kötött, azaz agyagos, vályogos a talajunk, azon gyepet termeszteni körülményes, mert a nehezen átszivárgó víz befullaszthatja a gyökérzetet. Az ilyen talajt szerves anyag és homok bekeverésével tehetjük lazábbá – illetve érdemes dréncsövezni, ami a vízelvezetést és a szellőzést segíti.

Sokan egyszerűen egyrétegnyi termőföldet terítenek a felszínre, de ehhez gyakorta élettelen, mélyebb rétegből származó talajt vásárolnak, amit valamiféle építkezésről hozatnak el kamionokkal.

A felső fél méterhez kell a jó humuszos, életképes erdőtalaj, amihez a legritkább esetben lehet csak hozzájutni. Szóval kicsi az esélye, hogy a „termőföldnek” vett talaj tényleg értékes.

Ezért, ha a telket feltöltjük hozatott földdel, azt géppel akkor is át kell keverni komposzttal, érett trágyával, netán műtrágyával, s elterítve elegyengetni, tömöríteni.

Fontos, hogy a talajt 20 centis mélységben kell előkészíteni, ezt tegyük meg akkor is, ha drága gyepszőnyeget fektetünk le fűvetés helyett! Ezt követően várjuk meg, míg a gyomok kikelnek, majd gyomirtózzuk le a területet. A lényeg, hogy az ezután elvetett gyepben lévő fűfajtáknak ne legyen keléskor és az első nyírásig gyom konkurense. Aztán a rendszeres nyírás után már csak azok a gyomok maradnak meg, amelyek bírják a kaszálást. Ilyenek a tőlevélrózsás gyomok, mint a gyermekláncfű, az útifűfélék, a különféle herefajok és más fűfélék, mint például az egynyári moharok, a tarackbúza, különféle perjék. Egyébiránt az őszi telepítés azért is jó, mert csökken a gyomosodási hajlam, így a gyep gyomelnyomó képessége is kifejtődik.