Bár válogatottunk kiesett, mégis felszállóágban van

Női röplabda-válogatottunk évtizedek után ismét résztvevő lehetett az Európa-bajnokságon, amelyet ezúttal Azerbajdzsán és Grúzia közösen rendezett. A csoportmérkőzéseinket Bakiban Azerbajdzsánnal, Lengyelországgal és Németországgal játszottuk. Mindhárom válogatottra ráijesztettünk. A házigazdák ellen az első szettben 9-3-ra vezettünk, de aztán 0-3 arányban kikaptunk.

A németek és a lengyelek ellen szettet is nyertünk, ám a két 1-3-as vereség csak a hazai repülőjegyhez volt elég. Nem játszottunk rosszul, csak éppen az ellenfelek jobban. Csapatunk a mezőnyben ügyesen munkálkodott, ám a hálónál nem játszott igazi befejező emberünk.

Szakmáry Gréta „húzta a szekeret”, ám őt olykor hárman is blokkolták. Rövid volt a cserepadunk is, nagyon nem jött jól Tálas Zsuzsanna bokasérülése és Bokorné Liliom Rita gyengélkedése. Egyszóval nem elég, hogy különböző okokból nem tudtuk pályára küldeni a legjobb összeállítású együttesünket, még menet közben is sorakoztak a bajok.

Azért néhány évtizeddel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy éppen ebben a sportágban lesz gondunk az utánpótlással.

Keletről érkezett hozzánk a játék, s kezdetben áhítattal szerettük. A szakszervezeti üdülők udvara elmaradhatatlan tartozékának számított a röplabdapálya, de a falusi rendőrőrsök udvarán is szinte kötelező szabadidős tevékenységként zajlott a labda püfölése. A falusi szpartakiád legnépszerűbb sportágaként szinte népintézménnyé vált. Aztán jött egy zseniális sportvezető hölgy, dr. Kotsis Attiláné, aki – kihasználva a sportág népszerűségét – Európa-bajnoki ezüstéremig és olimpiai negyedik helyezésig vezette Torma Ágiékat. Nem volt nehéz híveket toborozni a sportágnak: Jászberényben egy háziorvos ápolónőkből szervezett együttest. Aztán Juhász Katalint, Tálas Etelkát, a Lankus lányokat felkarolta a hűtőgépgyár, és Zircher Tibor edző vezetésével a Lehel SC a Szuper Ligáig menetelt. S ha már lúd, legyen kövér: a hűtőgépgyár Lehel Kupa néven nyaranta megrendezte a sportág fesztiválját, ahol egy héten át vendégeskedtek a baráti országok röplabdás lányai.

Hogy mára mitől kopott meg a sportág népszerűsége, azt csak találgatni lehet. Jött a profi szellem, a versenysportban egyre magasabbra tették a mércét, a szpartakiádok kedvelt vetélkedéséből pénzkereseti forrás lett.

Nálunk mostanában mintha újra felfedeznék a háló fölött ide-oda röppenő labdát: tao-pénzek áramlanak a sportágba – joggal, hiszen egyszerű, mondhatni igénytelen játék. Egy mészporral megvonalazott négyszög, két oszlop hálóval – valamikor egy szál zsineg is megtette –, s akár utcai ruhában is lehet ütögetni. Két év múlva mi leszünk az egyik házigazdái az Európa-bajnokságnak. Biztos, hogy a kontinenstorna jó hírverése lesz a „röpinek”. Szerencsére megtalálhatók, akik egykor sok örömet szereztek a sportág híveinek, Torma Ági, Bardi Györgyi, Nyári Sándor biztosan ott lesznek a szervezők között. A csapatunk most ugyan kiesett, de nem vallott szégyent. Hazai pályán akár sokra is viheti!