Burka és bikini - Feledy Botonddal beszélgettünk a német választás következményeiről

Angela Merkel négy évvel ezelőtti példátlan választási sikere után mindenki tisztában volt azzal, hogy a konzervatív CDU/CSU pártszövetség nem lesz képes a 41,5 százalékot még egyszer megismételni. A több mint negyvenszázalékos támogatottság és az egyik legerősebb ellenfélnek számító liberálisok távozása a parlamentből több mint álomszerűnek hatott. De ekkora visszaesésre, mint ami a múlt vasárnap tartott szövetségi választásokon bekövetkezett, senki sem számított.

Merkel kereszténydemokratái (CDU) és a vele szövetséges bajor testvérpárt (CSU) támogatottsága több mint nyolc százalékot esett, a szavazatok 33,8 százalékával 1949 óta a legrosszabb eredményt mutatták fel a mostani választáson. Angela Merkel vasárnap este a párt központjában elismerte: valamivel jobb eredményre számított, s az egyik legnagyobb kihívásnak az AfD Bundestagba kerülését nevezte. A 2013-as spontán karaokeparti a pártszínpadon ezúttal elmaradt.

– Merkel negyedik körében semmi meglepő nincs, ám olyan eredménnyel kénytelen belevágni utolsó ciklusába, hogy ezt a jutalomjátékot nem kell tőle irigyelni. Aki ebben a világpolitikai légkörben ezt a sokszínű koalíciót fogja vezetni, annak valószínűleg szüksége is lesz az előző 12 év tapasztalatára – véli dr. Feledy Botond külpolitikai szakértő. – A másik, nem túl meglepő rossz eredményt a szociáldemokraták érték el. Arra számítottunk, hogy egy ennyire gyenge támogatottság esetén kizárják a koalíció lehetőségét, de hogy ezt már a választás estéjén azonnal bejelentik, az váratlanul ért mindenkit. Ezzel elvették Merkel mozgásterét a további tárgyalásoktól, nehéz helyzetbe hozva a kancellárt – s korántsem biztos, hogy nem ez volt a célja az SPD-nek. Így a szocdem Martin Schulz a Zöldeket és liberálisokat (FDP) hozta helyzetbe, gyakorlatilag nincs más opció a kormányalakításra. A bajorok történelmileg legrosszabb eredménye kemény üzenet.

Ha országos szinten nézzük szereplésüket, csupán egy hatszázalékos koalíciós partnernek tekinthetők, ami alig haladja meg a német parlament bejutási küszöbértékét.

Így összességében Merkel pártja a vártnál gyengébben szerepelt, a várthoz képest is jobban megerősödött a szélsőjobb, a szociáldemokraták pedig történelmileg leszerepeltek. Az okokat keresve kétségtelen, hogy a mostani történetben az egyik legnagyobb húzóerőnek a migráció bizonyult.

A szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) szavazói a saját pártjukat három dologban tartották kiemelkedően kompetensnek: a bűnözés és a terrorizmus elhárításában, valamint a migráció kezelésében. Az AfD nem ígért gazdasági fordulatot, szavazói 60 százaléka csupán azért választotta ezt a formációt, mert ebben a témában más párt nem mondott olyat, ami tetszett volna nekik. Ettől a választóik még nem lesznek automatikusan nácik vagy revizionisták, de beemelnek a közbeszédbe egy szélsőséget, amely Németországban eddig tabu volt – állítja dr. Feledy Botond.

– A francia vagy az olasz belpolitika földindulásszerű eseményeihez képest a németek hozták a maguk visszafogott formáját. Ez az eredmény annyira nem rossz, mint amilyen lehetett volna, persze rosszabb, mint korábban volt. Ízlés kérdése, mennyire tekinthető az AfD szélsőjobboldali pártnak. Az ellenük irányuló plakáthadjárat – Ne kövessük el kétszer ugyanazt a hibát! – valóban erről a félelemről árulkodik, ennek megítélésében a német mérce a legszigorúbb egész Európában. A Wehrmachtot dicsérő, a menekülteket becsmérlő kijelentések – a „Népesség-utánpótlást majd magunk megoldjuk” vagy a „Burka? Mi a bikinit választjuk!” – az érzékeny német fülek számára helyenként valóban a Harmadik Birodalom hangját idézik. A pártvezető választások estéjén tett nyilatkozata – „Visszaszerezzük az országot” – szintén rezonál arra, amit egyszer régen már megfogalmaztak Németországban.
 
A német társadalomban a migrációs félelem valóban létező jelenség, egyes városok jobban ki vannak téve e veszélynek, ám a probléma nem 2015-ben kezdődött. Észak-Afrika országaiból hosszú ideje érkeznek Németországba illegális bevándorlók. Ha az új koalíciónak a menekültkvóta ügyében sikerül felmutatni erőt és megoldást, az akár a magyar és a lengyel kormányt is nehéz helyzetbe hozhatja.

Hogy mikorra állhat össze a médiában előszeretettel jamaicainak (sokszínűnek) nevezett koalíció? Becslések szerint még sikerül idén tető alá hozni az új német kormányt, a karácsony előtti dátum reális.

– Viszont az, hogy három kis párt – az CSU, a Zöldek és a liberális FDP – küzd azért, hogy ki-ki a saját karakterét domborítsa ki a koalíciós szerződésben, valószínűleg később sem változik meg. Sőt Merkel gyakorlatias ügyvitele mellett várhatóan mindig lesznek újabb és újabb egyéni igények, ami rázósabbá teheti az amúgy is rögös koalíciós utat. A Schleswig-Holsteinben működő FDP–Zöld–CDU koalíció tartományi szinten jól működik, de nyilván egészen más országosan vinni egy ilyen politikai egyesülést. A bajor testvérpárt CSU 2018-ban tartományi választások elé néz, vezetőjük, Horst Seehofer bizonyára kellemetlen perceket fog okozni Merkelnek. A pakli legalján ott hever akár egy újabb választás lehetősége is.