Hópelyhek lázadása

A hallgatók határozott fellépése nyomán az első angol nyelven született erotikus regény kikerült a tananyagból.

A „Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai” című könyv egy idősödő kurtizán botrányos életéről szól. Az adósok börtönében sínylődő nő történetét John Cleland egyetlen trágár szó használata nélkül írta meg 1748-ban. A pornográfia akkoriban feltűnt formája felháborította a cenzorokat és az egyházat, s úgy tűnik, csaknem 270 évvel később sértőnek találja a mai ifjúság egy része is.

A „Snowflake” (magyarul „hópehely”) generáció kifejezéssel a mostani évtized fiataljait illetik, akik bizonyos kérdésekben sértődékenyebbek és érzékenyebbek a korábbi nemzedékeknél.

– Ilyen korábbi nemzedék a mára jól beilleszkedett, biztos egzisztenciával rendelkező, de a világmegváltásról már nem ábrándozó korosztály, vagyis a mostani 50-esek is. Ők úgy látják: a mai fiatalok túlságosan érzékenyek, nincs a koruknak megfelelő élettapasztalatuk, és meglehetősen puhányak. Erről Cseh Tamás szavai jutnak az eszembe, amelyeket a fiatalokat megszóló idősebb ember szájába ad: hogyan lesznek ezek túlélők? – mondja Schell Gergely pszichológus. – Ugyanakkor e generáció 30 éves korára már öt munkahelyen is dolgozott, és a meglévő tudását állandóan frissítenie, fejlesztenie kell. Rendre bizonyítania szükséges, hogy elég jó, és el kell tudnia adni magát. Hajlamosak vagyunk címkéket gyártani, s a fiatalabb korosztályok negatív megítélése mindig is terítékre került. Bizonytalan világban élünk, annak minden izgalmas kihívásával. A fiatalok pedig keresik a kapaszkodókat, ami az értékrend változásában is tetten érhető. Ennek a hozadéka a látszólagos konzervativizmus, ami ráadásul a liberális szabadságjogok védelme mentén bontakozik ki – említi a szakértő.

A Londoni Egyetem irodalomprofesszora a BBC-nek elmondta, hogy a diákok Shakespeare Lear király című drámáját is kiiktatnák a tanrendből. Eltekintve a szemkivájástól és Cordelia halálától – ami a legjobban sérti a diákokat –, a cselekmény szerves része a nők elleni erőszak és az öngyilkosság ábrázolása.

Érkeztek panaszok Chinua Achebe Széthulló világ című kötetére is, de nem amiatt, ahogyan a nigériai író bemutatja, milyen borzalmas hatást gyakorolt a brit gyarmatosítás egy nigériai törzsre, hanem mert az egyik szereplő veri a feleségét és öngyilkosságot követ el.

– Persze túlzás volna világvégét kiáltani – állítja Schell Gergely. – Az angolszász országoknak más a vitakultúrája, mint nekünk, s azt sem szabad elfelejteni, hogy a diákok ott vásárlók: fizetnek azért, hogy tanulhassanak, és jogosnak érzik, hogy bizonyos kérdésekben kinyilvánítják a nemtetszésüket. Érveikből kiderül, hogy az általuk sebezhetőbbnek tartott emberekkel próbálnak empatikusak lenni. Az együttérzés erősen felértékelődött az utóbbi időben, de nem szabad elfelejteni, ha túlzásba esünk, az felesleges bonyodalmakhoz vezet. A kevésbé konzervatív diákok azt mondhatják: a szólásszabadság elfojtása, ha nem olvashatnak Shakespeare-t. Nagyon fontos az egyensúly, a megfelelő vitakultúra és kommunikáció, az ellentétes vélemények jó alapot adnak az értelmes párbeszéd kialakítására. Ha erre megvan a szándék, akkor nem fakad gond a vitás kérdésekből sem.