Pengével és rímekkel

– Felnőtt fejjel döntött úgy, hogy vívni kezd. Mi vezette erre a döntésre?

– Már óvodás koromban vonzódtam a víváshoz, de azontúl, hogy a versenyeket megnéztem a televízióban, nem jutottam közelebb hozzá. Még húszéves sem voltam, amikor megismerkedtem különböző harcművészeti ágakkal, de ahhoz, hogy végre elkezdjek vívni is, 2015-ig várni kellett. Érdekelt a hagyományos szablyavívás, a kard, a párbajtőr, de nem tudtam választani. Végül az egyik ismerősöm elcsábított a terembe, s akkor eldőlt: marad a párbajtőr.

– Miért az?

– Ez állt rá a kezemre. Itt értek sikerélmények. De lehet, az is közrejátszott, hogy ennél a fegyvernemnél a legkötetlenebbek a szabályok. Így lettem 2016- tól a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Sportegyesület Tiszti Vívóklubjának igazolt versenyzője.

– Mi a tapasztalata: mennyire gyakori az, hogy meglett emberek, anyák és apák válnak igazolt versenyzőkké?

– Szerencsére akad példa. Ilyenek a Hobbi Vívó Sportegyesület tagjai is, velük egy időben egy teremben edzettünk, közös házi versenyeket szerveztünk. Vannak közöttünk, akik – mint én is – egyszer csak belevágnak, de olyanok is, akik korábban már vívtak, és hosszú kihagyás után, akár 50-60 évesen térnek vissza a pástra.

– Kölyökként azért más elkezdeni a vívást. Felnőttként rögtön bele lehet vágni?

– Előtte célszerű valamilyen rendszeres testmozgást elkezdeni. Legyen az akár séta, kocogás, futás vagy úszás. És az sem árt, ha konzultálunk orvossal, sportorvossal, mert idővel változik a szervezetünk teherbírása. Első lépésként mozduljunk ki a fotelek világából, de csak fokozatosan terheljük magunkat. Másrészt fontos, hogy ne szégyelljünk segítséget kérni edzőktől, szakemberektől, s ne éljük meg kudarcként, ha a reméltnél lassabban fejlődünk. Senki nem nevet ki azért, ha ügyetlennek érezzük magunkat. Az edzővel beszéljünk arról, mennyit bírunk, mi a célunk, és szánjunk időt a pihenésre, a feltöltődésre, hagyjuk a testünket regenerálódni.

– A vívás mennyire változtatta meg a mindennapjait, hogyan hat ki a munkájára?

– A rendszeres testmozgás ösztönöz. Szellemileg felfrissít, könnyebben, gyorsabban jár az agyam. Sőt ötleteket is ad. Ilyen például a Szonett-párbaj, amit október 26-án tartunk a József Attila-emlékhelyen, a Múzeumok Őszi Fesztiválján. József Attila és Illyés Gyula kávéházi szonettpárbajait idézzük meg, a vívás szabályai szerint, meghívásos alapon, ismert kortárs költők részvételével.

– És ha valaki jobb szonettet ír, mint a másik, azt mondják majd, hogy touche, vagyis találat?

– Itt nem bírák lesznek, hanem zsűritagok: Erdős Virág, Zalán Tibor, Vörös István. A jobbak továbbjutnak, a döntő pedig körmérkőzésen dől el.