Arcok a Kalendáriumból

„– Sikert sikerre halmoz. Mondhatjuk, hogy a külföldi sikerek jóvoltából már világsztár?

– Elég fellengzősen hangzik. Maga a sztárság fogalma is távol áll tőlem, világsztár meg nem olyan emberekből lesz, mint amilyen én vagyok. Arra ott van Madonna. Attól, hogy bekerülök néhány külföldi újságba, vagy külföldi zenészekkel játszom együtt, még nem kell engem ünnepelni.

– Palicsról indult neki a nagyvilágnak. Nem vágyódik máshová?

– Magyarországon nehezebb lenne. Ragaszkodom a palicsi otthonomhoz, nem tudnék onnan elszakadni. Eljövök a fellépésekre, de már idefelé tudom, hogy orjalevessel vár majd a feleségem, van miért visszatérnem. Nekem fontosak az élet apró örömei. New York? Budapest? Felőrölne a nagyváros. Nem bírom a zajt. Amikor megyek haza az autópályán, a lehajtott ablakon keresztül fokozatosan érzem, hogy megváltozik a levegő. Kecskemétnél kezdődik a dél-alföldi illat.

– Ezt kecskemétiként megerősíthetem. Szeret elhúzódni a világ elől?

– Benn lakunk a faluban, de van tanyánk is. Tudok hová menekülni, ha a falusi csönd „hangos” lenne. A legnagyobb nyugalmat a család adja. És biztonságot is.

– Játéka improvizációra épül. Lehet-e kétszer ugyanúgy eljátszani a számait?

– Ami egyszer volt, nem lesz többé ugyanaz. Az alaptéma nem változik, de ezt mindig másként díszítem fel. Akkor tudok a legjobban összpontosítani, ha improvizálnom kell. Az első öt perc belevisz a lendületbe, innentől kezdve rajtam múlik, mikor állok le. Akik kívülről látnak, azt szokták mondani, úgy nézek ki ilyenkor, mint aki nem normális. Szerintem sem vagyok az.

– Valaki „totál belőtt sámánnak” titulálta az interneten...

– Annyi mindent kitaláltak már velem kapcsolatban. Nem foglalkozom ezekkel, saját tempóm szerint élem az életem. Koncertek után pár nap pihenőt tartok, megvárom, amíg rendbe jön a kezem. Aztán próbálok és újabb fellépésre megyek.

– Milyen embernek tartják Palicson?

– Azt nem mondanám, hogy kerülnek, de szerintem csodabogár vagyok a szemükben. Egyesek tisztelik a munkásságomat, mások nem sokra tartják. Én csak mosolygok rajtuk. Amikor végérvényessé vált, hogy a művészi pályát választom, a családom azt mondta: édes gyermekem, ne bohóckodj, inkább fogd meg a kapanyelet és dolgozz. Mára megváltozott a véleményük, örülnek a sikereimnek...”

Folytatás a 2018-as Szabad Föld Kalendáriumban.

Kedves Olvasóink, keressék a vidék hetilapjának Kalendáriumát!

D. S.