Famaffia a rengetegben

Erről szól a fiatal székelyudvarhelyi rendező, Szabó Attila Méregzöld mesék című dokumentumfilmje, amely – 114 film közül, több fesztiváldíj után – az idén elnyerte a novemberben megtartott Lakiteleki Filmszemle fődíját. (Tavaly Szabó Attila egy másik filmje, az Egy Isten, két nemzet lett a fődíjas.)

A Méregzöld mesék főszereplője, Hans Hedrich igazi „transzilván”: édesapja szász, édesanyja magyar. Családja Romániában élte át az 1989-es rendszerváltást, a forradalmat követő menekülthullámmal azonban Németországba költözött. Hans ott végezte el az egyetemet, s környezetvédőként évről évre érlelődött benne az elhatározás, hogy amint teheti, hazaköltözik. A 2010-es évek elején megbízást kapott egy csíkszeredai alapítványtól az akkor már óriási méreteket öltő – nagyrészt törvénytelen – székelyföldi fakitermelés feltérképezésére. Munkája során döbbenetes tényekkel szembesült, a mindent átszövő korrupciótól a gyilkosságokig. Egyre inkább látnia kellett: a Hargita megyei rendőrség kéz a kézben jár a fatolvajokkal, s a szálak elvezetnek a román rendőrfőkapitányig és miniszterekig.

Így kerülhetnek szabadlábra másnap fejszés gyilkosságok gyanúsítottjai. És így veheti át a sokszor engedély nélkül – helyi székely vállalkozókkal – kivágatott fenyők köbméterezreit egy osztrák „favágóhíd”, amely évek alatt Erdély akár egész famennyiségét képes feldolgozni.

Hansék szerint viszont „Erdély erdők nélkül már nem Erdély”. Ezért követnek el mindent, hogy leállítsák a szabadrablást, a hegyek lekopaszítását, a jövőt adó turizmus alapjainak tönkretételét. Megragadják a jogi lehetőségeket – nincs könnyű dolguk –, tüntetéseket szerveznek, mind több résztvevővel. „Le a maffiózókkal, éljen a demokrácia, a jogállam!” – hangzik Gyergyótól Kászonig.

Szabó Attila dokumentumfilmje e harcot elénk tárva megrendít és megtisztít. Mert a „rengetegben”, lám, ilyen emberek is vannak: bátrak és igazak.