Ilyen évre szerencsére még nem akadt példa

Palágyi Béla írása Sportnapló rovatában.

Ország-világPalágyi Béla2017. 11. 25. szombat2017. 11. 25.

Kép: Costa Rica's Giancarlo González (C) and goalkeeper Leonel Moreira (R) vie for the ball with Hungary's Zsolt Korcsmar (L) during the international friendly football match Hungary v Costa Rica in Budapest, on November 14, 2017. / AFP PHOTO / ATTILA KISBENEDEK, Fotó: ATTILA KISBENEDEK

Ilyen évre szerencsére még nem akadt példa
Costa Rica's Giancarlo González (C) and goalkeeper Leonel Moreira (R) vie for the ball with Hungary's Zsolt Korcsmar (L) during the international friendly football match Hungary v Costa Rica in Budapest, on November 14, 2017. / AFP PHOTO / ATTILA KISBENEDEK
Fotó: ATTILA KISBENEDEK

Lezajlott a nagy hű-hóval beharangozott Costa Rica elleni válogatott labdarúgómérkőzésünk, győztünk 1-0-ra – és azóta néma csend. Az ellenfél előzőleg remek sajtót kapott, ami érthető, mivel ott lesz a jövő évi oroszországi világbajnokságon, mi pedig nem. Kellett egy csapat, amelynek a trófeája jól mutathat(na) a selejtezőbeli csalódások után. A rendszeres vbrésztvevő ellenfél idefelé jövet, Malagában megmérkőzött a spanyol „Armadával”, és 5-0-ra kikapott. Na, ez már nem lehetett jó hírverés a Groupama Arénában…

Ahol aztán kiderült, hogy Costa Rica válogatottjának nagyobb a füstje, mint a lángja. Persze az 1-0-s győzelem – Nikolics Nemanja mandiner góljával – megbecsülendő, de már nem követte felvonulás az Üllői úton, azóta meg mintha el is felejtődött volna. Szó, ami szó, sok emlékezetes momentum nem maradt meg a szurkolókban a 90 percet követően.

Végül is nemzeti tizenegyünk 2017-ben olyan évet zár, amilyenre szerencsére még nem akadt példa: kilenc meccsen hat vereség – többek közt olyan csapatoktól, mint Andorra és Luxemburg...

Térjünk csak vissza a Luxemburg elleni blamára: a nagyhercegségben, mint köztudott, 1-2 arányú vereséget szenvedtünk.

A mérkőzés után beszélgetés készült egy magyar hölggyel, aki másfél évtizede él a csöppnyi ország fővárosában.

Visszaemlékezett: tizenöt évvel ezelőtt szinte falusi körülmények közé került. Nem léteztek szórakozóhelyek, üzletek, az üres telkeket belepte a gaz. Ez akkortájt volt, amikor Nyilasi Tibor egymaga öt gólt rúgott a válogatottjuknak.

Ma Luxemburg egyike Európa legkeresettebb és legdrágább földdarabjainak.

Bár nagy a drágaság, lakói békében, derűsen élnek, minden évben jó előre nyugodtan betervezhetik a családi nyaralást. (Az ország volt miniszterelnöke, Jean Claude Juncker most az Európai Unió elnöke, ami semmiképpen sem hátrány a nagyhercegség számára.) A főváros tehát faluból metropolisz lett. Manapság, amikor a globalizált világban a labdát a pénz „rúgja”, egyáltalán nem meglepő, hogy 6-8 gólos győzelmeink helyett a futballpályákon is ez a jelenség alapozza meg szerény eredményeinket. Mindez persze nem mentség válogatottunk gyatra játékára, inkább csak arra magyarázat, hogy amikor a labdarúgásról beszélünk, azért hallhatjuk közben a pénz csörgését is.

A nemzetközi kupákban elért sikerek hatalmas üzletet is jelentenek, amire rájöttek a spanyolok, az angolok, a franciák, a németek, az olaszok – s amire nem jövünk rá mi, magyarok, akik már az első egy-két fordulóban elbúcsúzunk a további küzdelmektől. Szerencsére akad néhány sportág, ahol honfitársaink számolni is szoktak – s nem csak a pénzt, de a gólokat is. Ilyen a kézilabda: a múlt hétvégén a Győr és a Fradi kézis lányai is pompás győzelmekkel lépkedtek tovább a kupacsoportjukból. Ők tudják: a sport nemcsak viszi, de hozza is a pénzt.

S amúgy így lesznek a kicsiny, de gazdag országokból a sportban nagyhatalmak.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek