Kallódó régészet

Vannak olyan helyzetek, amikor képtelenség elvégezni egy nagyobb beruházás előtti feltárást a törvény által biztosított harminc nap alatt, tudtuk meg Lassányi Gábortól, a Magyar Régész Szövetség elnökétől. Különösen igaz lehet ez a többrétegű vagy városi lelőhelyekre.

Szerencsére a beruházó a határidőket rugalmasan szokta kezelni, a területeket sem egyszerre veszi át, ezzel tehát a gyakorlatban ritkán adódik ebből gond, ám jó lenne minderre törvényi biztosíték is. Ezt sajnos a mostani módosítások sem tartalmazzák.

Ha a szűkös határidők még tarthatók is, a magánszféra most tervezett visszaszorítása mindezt még kérdésesebbé teszi, fejezte ki aggodalmát a szakember. Ha ugyanis szigorúan csak a kézi földmunkát lehetne magánvállalkozóra bízni, ez a kapacitás hiányában akár a feltárások összeomlásához is vezethet. Nem kell tehát megijedni attól, ha a feltárásoknak akár a 90 százalékát is vállalkozásokra bízzák, ha a szakmai irányítás szigorúan a régészeti oklevéllel rendelkező szakemberek kezében marad. És persze az sem szerencsés, hogy ha a feltárásért felelős intézmények rendszere folyamatosan változik. Ez csupán a mostani kaotikus állapotokat eredményezheti, ami miatt viszont a fiatal régészek az országhatárokon kívül keresik a szakmai érvényesülés lehetőségét – nem kis szakemberhiányt előidézve ezzel.

A szakma szeretné elérni, hogy a régészeti emlékek védelmére is terjessze ki a törvényhozás az úgynevezett „visszalépés tilalmát”, ami a természetvédelem területén már bevett gyakorlat. Vagyis, mint ahogy egy nemzeti parkot nem lehet visszaminősíteni, úgy legyen ez érvényes a régészeti területekre is. Az ombudsmani döntés 2013 óta vajúdik, a mostani jogszabályi módosításból pedig szintén hiányzik.